A polgári lövöldék a török hódoltság utáni időkben honosodtak meg hazánkban és két évszázadig fontos szerepet töltöttek be a városlakók életében. Pesten a Lövölde tér, Budán a Lövőház utca őrzi emléküket, de azt kevesen tudják, hogy az utolsó pesti polgári lövölde Zuglóban, Herminamezőn működött.
A 18. században a polgárjogot nyert férfiaknak kötelességük volt a várost a rátörő ellenségtől fegyverrel védelmezni. A céhek tagjai számára Pest városa 1701-ben előírta, hogy vasárnaponként lőgyakorlatokon vegyenek részt, a távolmaradókra pénzbírságot vetettek ki. A lőgyakorlatokat lövőházakban tartották, a szezon általában húsvét vasárnap kezdődött és a tél beálltáig tartott. Idényen kívül a lövöldék dísztermeiben bálokat, díszvacsorákat, jótékony esteket tartottak. Pesten több helyen állt lövőház, az első a Hatvani kapunál, ahonnan 1767-ben a mai Királyi Pál utca környékére költözött az intézmény. Ezt az épületet az 1838-as nagy dunai árvíz pusztította el, ekkor az a döntés született, hogy az újjáépítésre nem az egyre jobban benépesülő belvárosban, hanem kijjebb, a Városliget közelében, a mai Lövölde téren kerüljön sor. A város terjeszkedése miatt azonban hamarosan innen is tovább kellett állniuk, a főváros 1876-ban kötelezte a Pesti Lövészegyletet a költözésre.
1880-ban Herminamezőre költözött a lövölde
Az egyesület 1879-ben 7200 forintért vásárolta meg a Thököly út (akkor Csömöri út) 148. szám alatti, hatalmas, a Gyarmat utcáig húzódó telket, amelyre Pucher József építőmester tervezett egy díszes lőházat. A nézőközönség számára egy tágas veranda szolgált, a lőterem 32 méter hosszú volt, 12 lőállással. A létesítményt két bejáraton lehetett megközelíteni: a Thököly út felől, illetve a kifejezetten a lövölde kedvéért kikövezett Gyarmat utca felől.
Az ünnepélyes megnyitót 1880. május 11-én tartották. Az esemény rangját jelzi, hogy Ferenc József császár személyesen látogatott el az ünnepségre. Az uralkodó nem érkezett üres kézzel, ajándékát, egy Laky Adolftól rendelt díszes ezüst serleget a főlövészmesteri címet birtokló Ráth Károly főpolgármester vette át. A királyi látogatásról minden év májusában megemlékezett az egylet, ilyenkor díszebédet adtak és ünnepi lövészversenyeket rendeztek.
Az 1890-es évektől sörcsarnokként működött
A zuglói lövőház már megnyitása pillanatában kissé elavult, igaz nemes hagyományokon alapuló intézmény volt. A hivatásos katonaság és rendőrség megjelenése után, főleg a XIX. század vége felé egyre kisebb szerepe volt a polgárok lőgyakorlatainak egy város életében. A lövőház hatalmas telkén, árnyas fái alatt nyílt meg 1890-ben Schätz József Práter utcai sörnagykereskedő Zuglói Sörcsarnoka. Rendkívüli népszerűségéhez hozzájárult, hogy itt volt a Kálvin térről induló lóvasúti vonal végállomása. A korabeli sörcsarnokoknak kötelező tartozéka volt a tekepálya, a rendszeresen játszó, szerződtetett zenekar, és a deszkapallóból ácsolt „táncparkett”. Schätz a telken a friss sör tárolásához elengedhetetlen jégvermeket is létesített, a szórakozni vágyóknak Oláh Vince zenekara húzta a talpalávalót. Fénykorát a századforduló táján élte, 1900-tól a neves vendéglős, Tábory Ferenc vezette. 1904-ben a nagy vasutassztrájk idején 3-4000 vasúti alkalmazott múlatta itt az időt, amíg a rendőrség fel nem számolta a sztrájktanyát.
A zuglói lövölde utóélete
Az I. világháború és az utána következő gazdasági recesszió véget vetett a polgárság gondtalan életének, az egykori sörcsarnok már az 1910-es évek közepétől kongott az ürességtől. A lőegylet 1920-ban megvált az utolsó pesti polgári lövöldétől, a telket kétfelé osztották. Egyik részét a carrarai illetőségű Alberico del Amico kőfaragómester vette meg, kis márványipari telepe az államosítás után a Kőfaragó Ktsz tulajdonába került. A telek nagyobb, a Gyarmat utcához közelebb eső részén a Corvin Filmgyár, majd utódai, a Hunnia és a Mafilm műtermei rendezkedtek be.
Ez is érdekelheti:
https://zugloonline.hu/csak-egy-ugras-1980-ban-nyitott-a-sugar/
