Fényes György neve a két világháború között fogalom volt a szórakoztatás világában. Igazgatása alatt a budapesti cirkuszt európai rangra emelte, a politika azonban derékba törte karrierjét.

A legendás ligeti mutatványos família leszármazottja eleinte nem követte a családi hagyományt, katonának készült. A tiszti kardot végül 1923-ban akasztotta szögre a vendéglátóipar kedvéért. A Vurstliban, anyja, özv. Fényes Mártonné Fortuna mozijával szemben kibérelte Rosenthal Lipót Pál vendéglőjét és Kék Hordó néven sikerre vitte. Az 1935-ös évadban már kacérkodott a cirkuszos szakmával, ekkor a kisebb ligeti intézményt, a Néparénát vezette egy évig. A volt Beketow Cirkusz üzemeltetésére 1936-ban kötött szerződést a fővárossal igen előnyös feltételek mellett.

Fényes érkezésével új szelek kezdtek fújni a régi ligeti cirkusz falai között. A hazai cirkuszművészetben hagyományosnak tekinthető családi vállalkozások helyébe egy ízig-vérig profi üzletember került, aki ismerte a modern cirkuszművészeti trendeket, és nem sajnálta a pénzt a legjobb produkciók szerződtetésére. Az épületet és környezetét folyamatosan korszerűsíttette, felújította a porondot, a büfét, és új neonfeliratot is csináltatott a portál fölé: „Fényes Fővárosi Nagycirkusz” hirdették a világító betűk.

Az előadások felépítése, a cirkusz vezetése és menedzselése mind profizmusról árulkodott. Színes plakátjai, igényes megjelenésű műsorfüzetei városszerte ismertek voltak. Fényes a kortársak szerint erőskezű igazgató volt, nem tűrte sem az engedetlenséget, sem a rendetlenséget, alkalmazottait viszont megbecsülte. Személyesen ismerte valamennyiük családját, számon tartotta születésnapjukat, ilyenkor kisebb ajándékokkal kedveskedett nekik, időnként vendégül látta őket otthonában.

A direktor emellett bőkezű adakozó hírében is állt. Rendszeresen támogatta a Magyar Vöröskeresztet, annak is a Vilma királyné úti gyermekotthonát, a Gyermekbarátok Országos Egyesületét, a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetét, sebesült katonák részére állandó ingyen helyeket tartott fenn előadásain. Csatlakozott az „Adjunk apát a hadiárváknak“ mozgalomhoz: egy hadiárva nevelésének, iskoláztatásának teljes költségét vállalta.

Fényes nyolc szezonon keresztül bérelte a ligeti intézményt, 1943-ban volt az utolsó éve. 1944-re, mivel a Városligetben nem volt a közelben megfelelő óvóhely, már nem kapott játékengedélyt. A háború után katonatiszti múltja miatt meghurcolták, engedélyét elvették. 1947-től teljesen visszavonultan élt, soha többé nem foglalkozott a szórakoztatóiparral, egy szövetkezetben lett bedolgozó. Élete vége felé sokat betegeskedett. 1958 szeptemberében, 67 éves korában tüdőgyulladásban hunyt el. A családja által kiadott, haláláról szóló 4 soros közleményt csak a Magyar Nemzet közölte az utolsó oldalon, a halálozás rovatban, múltjáról egy szó sem esett benne. Csak a beavatottak tudhatták, hogy a 20. század egyik legnagyobb magyar cirkuszigazgatójának gyászhírét olvassák.