Laky Adolf ötvös, aranyműves édesapjánál tanulta mesterségét, amelyet olyan magas szinten űzött, hogy Ferenc József királlyá koronázásakor őt kérték fel a Szent Korona restaurálására. Bár dúsgazdag ember volt, szerényen élt. Vagyonát végrendeletében jótékony célokra fordította.
Laky Adolf csallóközi nemesi származású családban, de már Pesten született 1829-ben. Az 1848-as szabadságharcban való részvétele miatt egy ideig párizsi emigrációba kényszerült. Emigrációs éveit is szakmai tudása tökéletesítésére fordította, így amikor 1855-ben hazatért, átvette apja belvárosi, Kígyó téri üzletét, melyet a még elegánsabb Szervita térre költöztetett át. A sikeres aranyműves a hazai és a bécsi arisztokrácia kedvelt ékszerésze lett, de üzletének állandó vásárlója volt a haza bölcse, Deák Ferenc is. 1871-ben a kiváló irodalomtudós Toldy Ferenc munkásságának 50 éves jubileumát ünnepelte a Kisfaludy Társaság. Ez alkalomból egy Laky Adolf által készített míves arany tollal ajándékozták meg az írót.
Restaurálta a Szent Koronát
Az 1867-es koronázás alkalmából a főrendek, az ország régi hagyományaihoz hűen, hódolatuk jeléül 50-50 ezer aranykoronát ajándékoztak Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak. Az ajándékot két díszes ládában nyújtották át, melyek megalkotására a tévedhetetlen művészi ízléséről és megbízhatóságáról híres Laky Adolfot kérték fel.
A színezüstből készült ládák iparművészeti remekek voltak. Ferenc József ajándékát négy uralkodó -Szent István, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás és II. Lipót-, a királyné ládáját pedig szentek alakjai díszítették. Mindkét ládán megjelent Magyarország címere, illetve a Szent Korona mása is. A pályája csúcsát jelentő felkérés is a koronázás alkalmából érkezett: Laky Adolfra bízták a megrongálódott királyi korona restaurálását.
Nyugdíjas éveit az Erzsébet királyné útján töltötte
Az 1880-as évek végén felhagyott mestersége gyakorlásával, nyugalomba vonult. Télen belvárosi, Sándor utcai házában élt feleségével, Csukás Teréziával, az év többi részét az Erzsébet királyné útja 25. szám alatti nyaralójában töltötte, amelyet 1891-ben vásárolt meg Keller Ármintól. A házaspár csendes visszavonultságban, szerényen élt a Városligethez közel eső nyaralóövezetben. Feljegyezték, hogy az idős mester minden reggel 6 órakor kelt, majd könyvtárszobájában főleg művészeti könyveket olvasott.
A délelőtt további részét imádott kertjében töltötte, melyet saját kezével gondozott. Ebéd után rendszeresen kikocsizott feleségével a Városligetbe. Már életében sokat jótékonykodott, de ezt mindig névtelenül tette. Az Árkay Aladár tervezte fasori református templom felépítéséhez 300 000 koronás adománnyal járult hozzá, de inkognitóját nem engedte felfedni. A közvélemény csak halála után, végrendelete felbontásakor szembesült azzal, hogy Laky Adolf szinte a teljes vagyonát jótékony célokra hagyta.
Hatalmas vagyonát eljótékonykodta
Gyermeke nem lévén, végrendeletében összesen 2.535.000 koronát hagyott egyházi, iskolai, tudományos, kulturális és humanitárius célokra. Kiemelt figyelmet fordított az árvaházban nevelkedőkre, a fővárosi szegényházak lakóira, szegény diákok segélyezésére. De jutott vagyonából a Bethesda kórháznak, a debreceni és pápai Református Főiskolának, az önkéntes mentőegyletnek, a Hírlapírók Nyugdíjintézetének és a Magyar Tudományos Akadémiának is. Laky Adolf 1910-ben hunyt el, az Erzsébet királyné úti villából temették. Ravatalára a családhoz tartozókon kívül koszorút küldtek mindazok a kulturális és jótékony intézetek, amelyeket életében támogatott. Utolsó útjára hatalmas tömeg kísérte, temetésén megjelent mások mellett Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, a református egyház főgondnoka, Berzeviczy Albert a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Haggenmacher Árpád malomipari nagyvállalkozó, Rohonczy Gedeon nemzetgyűlési képviselő. Emlékét Zuglóban 1910 óta utcanév, a fasori református templom kertjében mellszobor őrzi.
