A mai Városligeti-tó helyén még a 18. században is nagy kiterjedésű mocsár húzódott. Kialakításának gondolata a század utolsó éveiben született meg Batthyány József hercegprímás fejében, aki elhatározta, hogy ezen a fákkal borított, lápos területen a schönbrunnihoz hasonló parkot fog létrehozni. A kivitelezéssel Witsch Rudolf hadmérnököt bízta meg, akinek már komoly tapasztalatai voltak mocsarak lecsapolásánál. Ő alkotta meg a tó körvonalait, benne két szigettel. Ezek közül a nagyobb, amely kezdetben a Páva, majd József nádor halála után a Nádor-sziget nevet kapta, ma már nem létezik. 1894-ben, a Millenniumi földalatti vasút kivitelezési munkálatai miatt a szigetet körülölelő tószakaszt teljesen feltöltötték. A tó Széchenyi Fürdő felőli végénél még mai is látható egy félig betemetett kis híd (Nádor-híd), mely az egyetlen tárgyi emlék arról, hogy itt valaha egy sziget volt.
A kisebb szigetet Széchenyi Istvánról nevezték el, ezen áll ma a Vajdahunyadvára épülete. A parttal egy 22 méter hosszú 1,8 méter széles híd – korabeli nevén a Dróthíd – kötötte össze, amely 1826-ban épített Fritz Antal bécsi szitásmester. A függesztőműves híd vasszerkezete 1870-es évekre elrozsdásodott, életveszélyessé vált, 1875-ben lebontották.
Élénk élet zajlott a tavon
Az 1840-es évek végén a tavon már élénk élet zajlott: nyáron csónakázás, télen korcsolyázás. A nagyobb szigeten a város vendéglőt építtetett, a kisebben hangulatos kioszk várta a vendégeket. A tóból Pestnek haszna is származott, a halászati, csónakáztatási, sőt a téli jégvágás jogát is értékesítették. Az 1850-es évek végétől rendszeresen kikotorták a medret, az iszapot pedig a környékbeli gazdálkodóknak trágya gyanánt adták el. Mivel a tónak nem volt természetes vízutánpótlása, folyamatosan problémát jelentett a posványosodás, gyakran elviselhetetlen bűz volt a környéken.
Forró nyarakon az is előfordult, hogy a tó teljesen kiszáradt. A vízutánpótlás megoldására az első tervet Reitter Ferenc dolgozta ki, a megvalósításra azonban csak 25 évvel később került sor. Az Ezredéves Kiállításra készülve a tó friss vízzel való ellátása nem várathatott magára: a csatornaágat a Szőnyi úttól a mai M3-as autópálya bevezető szakaszával párhuzamosan építették meg a föld alatt. A Borostyán utca vonalában érte el a patak a Városligetet. 1971-ig létezett a Rákos-patak és a tó összeköttetése, akkor a Millenniumi Földalatti meghosszabbítása miatt a csatornaágat átvágták, és ezzel a Városligeti-tó természetes vízutánpótlása újból megszűnt.
A II. világháborút a Városligeti-tó is megszenvedte. Évekig nem tisztították, így erős algásodásnak indult. 1945 nyarán a strandokat nélkülözni kénytelen fővárosi gyerekek még hűsöltek a vizében, a következő évtől azonban már tilos volt fürdeni a tóban. Az 1960-as években a csónakázás, és a parton felállított Tó-mozi rendkívül népszerű volt a budapestiek körében.
A tó vízutánpótlása ma sem megoldott
A Városligeti-tó jelenleg egy hármas rendszerű, mesterséges, lebetonozott medrű tó, területe mintegy 60 000 nm. A földalatti meghosszabbítása óta az építészetileg, és sajnos jogi helyzetüket tekintve is elkülönülő tórészek a szakirodalomban külön nevet is kaptak. A Felső- tó az Állatkert felőli szakasz, a Műjégpálya területe az Alsó-tó, és ehhez csatlakozik még a Széchenyi -szigetet körülölelő várárok. A kezelés tekintetében az a furcsa helyzet állt elő, hogy míg a Felső- tó és a várárok kezelője a Városliget zrt, az Alsó- tó gazdája Budapest maradt, kezelője a főváros tulajdonában lévő Műjégpálya.
Ma a felső, egész évben vízzel borított tómedret a Széchenyi Fürdő elfolyó meleg vizével (ez gyakorlatilag a használt medencevizet jelenti) töltik fel, ehhez jön még a természetes csapadékvíz. A Műjégpálya tél végi zárása után a Felső-tóból egy kaszkádrendszeren keresztül jut a víz az Alsó-tóba és a várárokba. Mivel a befolyó termálvíznek nagy a szerves anyag tartalma, és a hőmérséklete is magas, a tó fokozottan algásodik, vize sokszor szennyezett. A Liget projekt eredeti parkrekonstrukciós terveiben szerepelt a tó helyzetének rendezése, a vízminőség javítása tóba telepített szökőkutakkal, csobogókkal, vízeséssel. A megvalósítás azonban egyelőre várat magára.
Zugló történetéről a Helytörténet rovatunkban olvashat. Néhány cikket a figyelmébe ajánlunk:
Élete minden jelentős eseménye Zuglóhoz kötődött – Szilágyi György
