Zugló, pontosabban Istvánmező egy csendes kis utcájában búvik meg a 20. század eleji magyar építészet egyik jelentős alkotása. A Lechner utáni szecesszió, az angol Arts and Crafts mozgalom és a kalotaszegi népi építészet formakincsét felhasználva a tervező, Lajta Béla egyedi stílust alkotott az Izsó utca 5. szám alatt.
Egy virágzó mandulafa ihlette a telekvásárlást
Malonyay Dezső néprajzkutató, író 1905-ben vásárolta meg az Izsó utcai telket barátja, az építész Lajta Béla rábeszélésére. Malonyay visszaemlékezéseiben leírja, hogy egy teljes pompájában virágzó mandulafa látványa segítette a nehéz döntést. A bohém, nagy kártyás hírében álló Malonyay nem volt biztos benne, hogy egy önálló villa építését megengedheti magának, de meghajlott Lajta érvei előtt: „Nyáron nem kell Svájcba menni, télen nem kell Egyiptomban kódorogni, spórolni kell.” A telekvétel után közösen veselkedtek neki a tervezésnek. Az érdemi munkát természetesen az építész végezte, Malonyay azonban pontos intenciókkal szolgált arra nézve, milyen legyen az új ház. Magyaros stílus, angol kényelemmel – adta ki a verdiktet, és Lajta hozzálátott a munkához.
Lajta Béla új utakon
Ennél az épületnél már nem érződik Lajta mestere, Lechner Ödön hatása, az erdélyi népi építészet, az angol Arts and Crafts és az északi, elsősorban a finn nemzeti romantika inspirálta az építészt. Itt jelentek meg először a bejárati kapun és az ablakokon a korban magyarosnak tartott, Lajta által szívesen alkalmazott boglyaív formák és a magas, kontyolt tető.
A tervezés ideje alatt a ház egyre nőtt, hol egy terasz, hol egy kandalló került a tervekbe. Malonyay kalotaszegi tanulmányútjain sok népművészeti tárgyat gyűjtött, amelyek motívumait Lajta belekomponálta a villa részleteibe. Az építész amúgy is minden apró részletre ügyelt: „kilincset, vasalást, piszkáló szerszámot a kandallók elé, csupa szépséges művészi holmit, amiből azután az építőmester nyomban lealkudott kilencven percentet, én meg visszaalkudtam az építőmestertől negyven percentet” – írta a tervezés folyamatáról a büszke tulajdonos a Ház című folyóiratban 1905-ben.
Aszimmetrikus alaprajz és letisztult formavilág
A szabálytalan alaprajzú házban eredetileg két lakást helyeztek el, a földszinten és az első emeleten is egy-egy hatszobásat, ehhez csatlakozott még a 3. szinten Malonyay híres „koporsó-fedélű” dolgozószobája, illetve egy hatalmas tetőterasz.
A hallon, a szalonon, a nappali-, háló- és gyerekszobákon túl külön szobát kapott a nevelőnő is. Az alaprajz egyedisége, hogy mindkét lakás bejárata a főhomlokzatról nyílik, de teljesen szeparáltak, azaz sem a lépcsőház, sem az előtér nem közös.
A villa nagy hatással volt Kós Károly építészre is, aki Életrajz című könyvében így emlékezett a Malonyay-villával való első találkozására: „A kertben, szabadon kicsi lakóház. Vadonatúj. Egyszerű, sima, fehér falú, nagy piros fedelű épület, s oly meghitten, ösmerős-vidáman mosolygott reám a kertből, mintha réges-régi, kedves, vérbeli atyámfia volna.”
A villa 1906-ban készült el, de a megrendült anyagi helyzetű tulajdonos nem sokáig élvezhette. 1909-ben kénytelen volt eladni gróf Haller Györgyné gróf Bethlen Ilonának, Bethlen István miniszterelnök húgának, aki a nyitott tetőteraszt beépíttette. 1944-ig Bethlen-leszármazottak lakták a házat, mely ma a Román Kulturális Intézet otthona.
