Idén ünnepli 160. születésnapját a Városliget mindmáig legnépszerűbb intézménye, a Fővárosi Állat-és Növénykert. Az intézmény története két egymástól élesen elkülönülő korszakra osztható. Az alapítástól az 1907-es csődig részvénytársasági formában működött, rengeteg nehézséggel, állandósuló financiális gondokkal. 1912-től, mikor a főváros átvette az Állatkertet, egy felívelő szakasz vette kezdetét, mely a világháború szörnyű pusztítását nem számítva a mai napig tart.
Adományokból szaporodott az állomány
A világutazó polihisztor, Xantus János elnökletével működő Állatkerti Bizottmány az induláshoz szükséges pénzalapot részvényjegyek kibocsátásából fedezte. A városligeti területet – egy addig faiskolaként működő fővárosi tulajdonú telket- Pest város tanácsa jelképes összegért biztosította az intézmény számára. Az engedélyezési terveket 1865 tavaszán nyújtották be, az építkezés pedig példás gyorsasággal haladt. Az ügynek a kor legkiválóbb szakembereit sikerült megnyerni: az állatházakat Szkalniczky Antal és ifj. Koch Henrik építészek alkották, a kerttervezési feladatokat Petz Ármin, Pest város főkertésze vállalta. A nagy tó és a hozzá kapcsolódó vízhálózat Reitter Ferenc tervezőasztalán született. A legnagyobb munkából, a kert benépesítéséből az ország lakossága is alaposan kivette a részét: a legszegényebbektől az ismert világutazókig önzetlenül adományoztak állatokat az új Állatkertnek. Megnyitásakor, 1866. augusztus 9-én, 11 nagyobb és számos kisebb állatházban mintegy 500 egyedet láthatott a közönség.
Foltos nyakorján, azaz zsiráf is érkezett a kertbe
A megnyitást követő évben az Állatkert példátlanul népszerű volt a pestiek és a fővárosban időző vidékiek körében. Mikor Erzsébet királyné egy zsiráfot adományozott a kertnek, tódultak a látogatók. (A valószerűtlen testfelépítésű állatot akkoriban még foltos nyakorjánnak hívták.) A haza bölcse, Deák Ferenc is állandó látogatónak számított, az ő kedvence Kristóf, a termetes barnamedve volt. Hamar világossá vált azonban, hogy a részvénytársasági formában az Állatkert nem tudja fenntartani magát. A bevételek növelése érdekében egyre szaporodtak a kertben az oda nem illő, de tömegeket vonzó látványosságok: tűznyelők, kötéltáncosok, távoli országok artistái, csodabogarai mutogatták váltakozó színvonalú produkcióikat a közönségnek. Az intézmény területi veszteségeket is elszenvedett, a fővárosi cirkusz, és Ős-Budavára mulató negyed is az Állatkert területéből kihasított telken épült fel.
1912-re megújult az Állatkert
1907-ben a csődbe jutott Állatkertet a főváros mentette meg. A megújuló intézmény szakmai koncepcióját dr. Lendl Adolf zoológus dolgozta ki, az időközben korszerűtlenné vált állatházak újjáépítésére Neuschloss-Knüsli Kornél kapott megbízást. Ő bevonta a munkálatokba két fiatal tanítványát, az erdélyi tanulmányútról épp hazatért Kós Károlyt és Zrumeczky Dezsőt. Hármójuk keze nyomán alakult ki az Állatkert mai képe, az építmények egy része az egzotikus tájak építészetét, másik része pedig a kalotaszegi magyar falvak épületeit idézi. A világon egyedülálló módon az állattartó házak védett műemlékek. Az Állatkert 1912. május 20-án nyílt meg újra és fejlődése Budapest ostromáig töretlen volt.
