Minden terület városiasodásának elengedhetetlen velejárója a tömegközlekedés kiépülése. Ahogy a betelepülő lakosság száma nő, az igény is szükségszerűen jelentkezik: gyorsan, könnyen, kényelmesen eljutni munkába, iskolába vagy a hétvégi kikapcsolódás helyszínére.
Zugló esetében az első tömegközlekedési eszköz a népszerű közpark, a Városliget könnyebb elérését szolgálta. Egy morvaországi, Pesten letelepedett élelmes vendéglős, Kratochwill Ferenc 1832-ben kapott engedélyt Pest városától, hogy két vendéglője – a belvárosi és a városligeti páva-szigeti – között naponta omnibuszjáratot működtethessen. Az omnibuszt a korban nevezték még komfortáblinak, cimborásnak, társaskocsinak is.
Sok balesetet okoztak az omnibuszok
A forgalom a szűk, zsúfolt, mindig zsibongó Király utcán bonyolódott, a 8-10-12 embert befogadó kocsikat magántársaságok üzemeltették, többségüket egy, ritkábban két ló húzta. Menetrend, megállóhelyek nem voltak, ha valaki fel akart szállni, az út széléről integetett a kocsisnak. Az omnibuszok közlekedését rengeteg lakossági panasz kísérte. Vad tülköléssel vágtattak az út szélén vagy közepén, ahol helyet találtak. A kocsisoknak a kor sajtója szerint ritka rossz modoruk volt, ráadásul a bevétel reményében a kocsikra rendre több embert engedtek fel, mint ahány kényelmesen elfért. Sok volt a baleset is, mert túl gyorsan hajtottak. 1860-ban már 100, különféle társaságok égisze alatt működő omnibusz száguldozott a pesti utcákon, számuk 1871-re megötszöröződött. Szabályrendeletet végül csak 1884-ben alkotott a főváros: ekkor meghatározták az útvonalakat, a menetrendet és a viteldíjat. Állandó végállomásokat jelöltek ki, ahonnan a kocsiknak 15 percenként kellett indulni. Előírták azt is, hogy az omnibusz csak az út bal oldalán haladhat, középen nem, a kocsikat és a lovakat pedig jó karban kellett tartani. A Városligetbe ekkoriban már két viszonylat is közlekedett, az egyik a budai Rudas fürdőtől, a másik a belvárosi Deák térről.
A lóvasút volt a villamos elődje
Jó 30 évvel az omnibuszok megjelenése után Károlyi Sándor gróf, újpesti földbirtokos egy új közlekedési formát honosított meg Pest-Budán. Valószínűleg a szabadságharc utáni franciaországi emigrációban töltött évei alatt találkozott a lóvasúttal, és úgy tervezte birtokait és a pesti belvárost az új kötöttpályás közlekedési eszközzel köti össze. Tőkéseket toborzott, Pesttől is megkapta az engedélyt, így 1866-ban a sínek lefektetése után röviddel elindult az első lóvasúti vonal Újpest és a Szénapiac (mai Kálvin tér) között. Alig egy évvel később már a Városligetbe szállították a kirándulókat a kocsik a Rákóczi út– Baross tér – Rottenbiller utca – Damjanich utca vonalon. A pályán első, másod- és harmadosztályú, zárt és nyitott kocsik is közlekedtek, álló és ülőhelyekkel. A kocsik hossza 7,30- méter, tengelytávja 1,8-2,0 méter között volt, 30-40 főt szállíthattak egyszerre. Az 1870-es évek közepéig általánosnak számított az egyvágányú pálya, a szembejövő forgalmat kitérőkkel biztosították.
Emeletes lóvasúti kocsik is közlekedtek Pesten
Természetesen a kezdeti időkben a lóvasúttal is sok gond akadt. Az utcán bámészkodók nem szoktak hozzá, hogy a sínen közlekedő kocsi nem tudja őket kikerülni, így gyakori volt a gázolás. (Flór Ferenc pesti tisztifőorvost is egy lóvasúti kocsi gázolta halálra 1871 nyarán). 1871-ben megtiltották a kocsikon a dohányzást, de mivel a szabályt senki nem tartotta be, inkább kialakítottak dohányzó és nem dohányzó kocsikat. A kezdeti időben a kisiklás is gyakori volt, előfordult, hogy az utasok segítségével kellett a pályára visszaemelni a kocsit. Mivel az új közlekedési eszköz hamar rendkívüli népszerűségre tett szert elsősorban olcsósága miatt, a zsúfoltság állandósult. Egy-egy hétvégi napon a kedvelt kirándulóhelyek végállomásain ostromállapot alakult ki, az állóhelyekért is meg kellett küzdeni. Pest városa ugyan szorgalmazta a gyors vonalbővítéseket, ám a Vaspálya társaság csak ott volt hajlandó beruházni, ahol a nyereséget garantáltnak látta. Az 1880-as évek végén már emeletes lóvasúti kocsik is vitték az utasokat, az üzemeltető Pesti Közúti Vaspálya Társaság viszonylatai lassan behálózták az egész fővárost. A Thököly (akkor Csömöri) úton 1885-ben kezdett el közlekedni két viszonylat. Az egyik a Hermina úton keresztül a Városligetbe, a másik a Róna utca magasságában lévő polgári lövöldétől, és a Schätz-féle sörcsarnoktól a Keleti pályaudvarhoz közlekedett. A városligeti lóvasúttársaság járműtelepe a Hermina út-Thököly út kereszteződésénél volt. Az 1880-as években a társaság az éppen kiépülő elegáns főúton, az Andrássy úton is szeretett volna egy vonalat építeni. Majd évtizedes vita és tervezgetés után a belügyminiszter leiratban értesítette a fővárost, hogy a fakockákkal burkolt, impozáns allén nem engedi sínek fektetését. Ennek a tilalomnak köszönhette Budapest az 1896-ban átadott, ma is kedvelt Millenniumi Földalatti Vasutat.
Zugló történetéről szóló cikkeinket a Helytörténet rovatunkban fedezheti fel. Figyelmében ajánljuk ezeket az írásokat is:
