Miután Vinzenz Priessnitz sziléziai születésű autodidakta gyógyító megalapította a hideg víz gyógyhatásán alapuló intézetét Gräfenbergben, az áltata kidolgozott módszer hamar népszerű lett Magyarországon is. Pesten az első vízgyógyintézetek a Városliget környékére, főként Herminamezőre települtek.
Ivanovics András pécsi orvos a mai Bethesda kórház telkén álló, egykori Oláh Elek –féle majorság helyén alakította ki szerény hidegvíz-gyógyintézetét. Az Orvosi Tár címet viselő szakfolyóirat 1840-ben tájékoztatta olvasóit arról, hogy a telken talált víz hegyi forrás tisztaságú, az izzasztókúrákat külön erre a célra szánt helyiségben, nyoszolyóágyakban végzik, a lábadozók szabadidejüket a zongorával és hírlapokkal ellátott ebédlőben tölthetik el.
Számos betegségre ajánlották a hideg vizes kúrákat
A herminamezei vízgyógyintézetek nem gyógyvizet, hanem egyszerű hideg vizet használtak a gyógyításhoz, amelyet fúrt kutakból nyertek. A 6-12 hetes kúrák a hideg vizes ülőfürdők, lemosások, borogatások mellett izzasztást, szabadban végzett testmozgást és diétás étkezést is tartalmaztak. Ivanovics András intézetében még megengedett volt a gyógyszerek használata is, később ezeket száműzték a gyógyító eljárásból, csak természetes módszereket alkalmaztak. A gyógymódot számos betegség kezelésére ajánlották, többek között kúráltak ízületi betegségeket, köszvényt, vérszegénységet, gyomorhurutot, általános testi gyengeséget és kedélybetegséget is.
Fischhof Vilmos saját telkén alapította meg intézetét
Fischhof Vilmos pesti születésű fürdőorvos hosszabb bécsi tartózkodás után tért haza szülővárosába. Első gyógyintézetét a Városligeti tó nagyobb szigetén, egy Walthier Antal által építtetett nyaralóházban rendezte be az 1850-es évek elején. Érdekesség, hogy a szomszédságban lévő majorság tehenei szolgáltatták a friss tejet a kúrát igénybe vevőknek. A siker nem maradt el, Fischhof 1856-ban telket vásárolt Herminamezőn, a mai Teleki Blanka Gimnázium helyén, és megalapította saját „hidegvíz gyógy-és edző intézetét”, melyet 1870-ig vezetett. Az intézetről több leírás is fennmaradt a korabeli lapokban.
Ezek szerint a 8 holdas parkosított kertben fekvő, svájci stílusú, emeletes, tornácos nyaralóházban 24 kényelmes, bútorozott szoba állt a betegek rendelkezésére. A lakószobákon kívül az épületben helyezték el a fürdő és izzasztó termeket is, a vizet két fúrt kút szolgáltatta. A kúrát szigorú orvosi felügyelet mellett folytatták, a fürdőszolgák is speciális ápolói képzettséggel rendelkeztek. A bentlakó vendégeken kívül bejáró betegeket is elláttak. A gyógykúra szigorú napirend szerint zajlott és részét képezte a Városligetben végzett könnyű séta, valamint a kerti foglalatosságok. A telken állt egy vendéglő is, amely a könnyű, tápláló ételeket biztosította a lábadozóknak.
Fischhof doktor nyugdíjba vonulása után az intézetet Hofmeister Benő vezette az 1890-es évek közepéig. A századforduló után a hidegvíz gyógyító hatásán alapuló intézetek fénykora leáldozott, helyüket a komplexebb gyógymódokat kínáló, valamint a termálvizet alkalmazó fürdők és szanatóriumok vették át.
