A Zuglóból kivezető fő közlekedési utak közül a legkorábban benépesülők közé tartozik a Thököly út. Fejlődésének irányát két jelentős városfejlesztési döntés határozta meg: a Keleti pályaudvar és a Százház néven ismert, ma Erzsébetváros területén található negyed megépülése.
A mai Thököly út – igaz korabeli nevén, Csömöri útként –a XIX. század közepén már sűrűn felbukkant a pesti sajtóban. 1847-ben egy, az utak karbantartásával kapcsolatos közbeszerzési kiírás rendelkezik a Csömöri úttól a váci vasútvonalig terjedő sávban a gödrök betemetéséről. 1851-ben egy kertészeti társaság arról értesíti tagjait, hogy a Csömöri út és a Városliget között 10 hold homokos földet vásárolt, 1854-ben pedig Pest város tanácsa határoz arról, hogy a Csömöri út mellett városi tulajdonú földeket ad haszonbérbe.
Homokbánya és tehenészet terült el az út két oldalán
Az út ekkoriban építészetileg még nem mutatott túl változatos képet. A Városliget felé eső oldalon Cséry Lajos hatalmas birtoka húzódott, amelyen mintatehenészetet tartott fenn. A Kerepesi út felőli oldalon a városi homokbánya csúfította a környéket. A haszonbérbe adott városi földeken kertészek dolgoztak, a kisebb parcellákon építőanyag-raktárak és fuvarosok istállói álltak. Ezekből a szociológiai viszonyokból már következtethetünk a két csapásra, ami időről-időre tizedelte a lakosságot és az épületállományt: a raktárakban gyakorta pusztított tűzvész, a lakosság körében pedig rendre szedték áldozataikat a járványos betegségek: a tífusz, a himlő és a kolera.
A beköltöző lakosság jobb infrastruktúrát követelt
A Thököly út és környéke kiépülésének két épületcsoport megszületése adott löketet az 1870-es évek elején. Az egyik, a ma Erzsébetvároshoz tartozó Százház névre hallgató telep létrejötte, a másik a Keleti pályaudvar 1872-es helyszínkijelölése.
A Százház egy Amerikából hazatért magánbefektető üzlete volt. Azt tervezte, a városi homokbánya melletti telken száz egyforma, egyemeletes, munkáscsaládok igényeit kielégítő bérházat épít. Az elkészült, alacsony bérű lakások iránt hatalmas volt a kereslet, a beköltöző családok azonban azzal szembesültek, hogy a környék infrastruktúrája hagy kívánni valót maga után. Ostromolni kezdték hát az elöljáróságot rendes csatornahálózatért, közvilágításért, tömegközlekedését, iskoláért. Az igényekre legkorábban a Közúti Vaspálya Társaság reflektált, 1880-ban megindult a lóvasúti közlekedés a mai Thököly úton, és ezzel egyidőben makadám burkolatot kapott az útpálya egy része. Eközben az út másik végén, a Róna utcánál megnyílt a polgári lövölde új épülete, így ez lett a lóvasút kültelki végállomása.
A századfordulóra már városias jelleget öltött a környék
1873 után Cséry Lajos földbirtokos és a főváros közötti telekcserék tették lehetővé a Csömöri út városias kiépítését. A tehenészet Szentlőrincre költözött – később majd a városi kommunális hulladék szállításába bekapcsolódó Cséry család „jóvoltából” ez a terület szemétteleppé válik. 1881- ben a Csömöri úti lakóházak száma 52, ebből földszintes 25, egyemeletes 27. Az 1890-es évektől egyre-másra épülnek az előkertes, többemeletes villák az út mindkét oldalán.
1906 óta viseli mai nevét az út
A hajdani Csömöri utat 1906-ban keresztelték el Thököly Imréről. A névadás apropója, hogy ebben az évben hozták haza Thököly Imre, Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc földi maradványait az izmiri és a galatai temetőkből. A hamvakat tartalmazó urnák a Keleti pályaudvarra érkeztek, innen díszmenetben kísérték a Szent István Bazilikába, illetve a Deák téri evangélikus templomba a ravatalhoz. Ebből az alkalomból a főváros a Kerepesi út Astoria és Baross tér közötti szakaszát Rákóczi útra, a Csömöri út Baross tér és Bosnyák tér közötti szakaszát Thököly útra keresztelte át.
