Az 1885-ben megrendezett Országos Általános Kiállítás egyik legszebb épülete klasszicizáló stílusban készült Ybl Miklós tervei alapján. Protokolláris funkciója volt, itt zajlott a kiállítás ünnepélyes megnyitója, valamint az eseményre érkező Ferenc József és az uralkodóház tagjainak fogadása.
Az ötlet, hogy a fővárosi iparosok saját költségükön emeljenek a kiállítás területén egy méltó épületet az uralkodó fogadására, a Magyar Mérnök- és Építészegylettől származott. A pavilont az akkori Műcsarnokkal (ma Millennium háza) szemben helyezték el, amelynek főbejárata akkor még az Iparcsarnok felé nézett. A királyi látogatás tervezett menetrendje az volt, hogy a megnyitóbeszéd a Királypavilonban hangzik el, majd az uralkodó rögtön átvonul a Műcsarnok kiállítását megtekinteni. Így célszerűnek mutatkozott a két épületet közvetlenül egymás szomszédságában elhelyezni.
A fővárosi iparosok színe-java dolgozott a kivitelezésen
A Királypavilon bejárata felett a Budapesti iparosok a királynak, illetve az Egyesült erővel feliratokat helyezték el. Az építésben Yblt Cziegler Győző- egyebek között az Andrássy úti Saxlehner Palota, valamint a Széchenyi Fürdő tervezője- segítette. A nagyterem mennyezetét Feszty Árpád freskója díszítette. Az iparosok közül egyesek pénzadománnyal, mások munkával, vagy építőanyaggal járultak hozzá a kivitelezéshez. A közel félszáz adakozó között volt a Schlick-féle vasgyár és Oetl Antal vasöntödéje, akik az épület vasszerkezetéhez szükséges anyagot biztosították. A Neuschloss család szállította az építkezéshez a faanyagot. Jungfer Gyula vasárugyáros vezényelte a lakatosmunkák elvégzését és biztosította az összes kovácsoltvas tárgy elkészítését. Kratzmann Ede üvegfestészeti műterme az ablaküvegek festését vezényelte, Zsolnay Vilmos a majolika burkolatokat készítette el. Haas Fülöp szőnyeggyáros szállította a szöveteket és szőnyegeket, a márványkandalló Senger Béla kőfaragómester munkája volt. A közel 300 négyzetméteres épület egy 28 méter magas kupolacsarnokból és két alacsonyabb oldalszárnyból állt. Utóbbiban a királyi szalon és az Erzsébet terem kapott helyet.
A kiállítás zárása után kérdésessé vált az épület sorsa
A kiállítás zárása után kiderült, hogy az épületnek nem találnak funkciót. A főváros ugyan 45 000 forintért megvette az államtól, de a hasznosításról szóló hosszas vita végére nem akart pont kerülni. Rendeztek benne kisebb volumenű festménykiállítást, de az 1890-es évek elejére odáig jutottak a döntéshozók, hogy lebontják. A berendezést már el is szállították, amikor jelentkezett a híres Gerbeaud, hogy nyári cukrászdát nyitna az épületben. A Közgyűlés az ajánlatot elfogadta, de előírta, hogy a bérlő a létesítendő cukrászdát április 1-től október hó végéig megszakítás nélkül köteles üzemben tartani, és a kínálat nem lehet alacsonyabb színvonalú a belvárosban lévő üzleténél.
A felső tízezer felkapott helye lett a Gerbeaud Pavilon
Az 1896-os Ezredéves Kiállítás után Royal Gerbeaud Pavilon néven működött tovább, ekkor már melegkonyhás éttermet is üzemeltetett. Népszerűsége töretlen volt, melyre mi sem jellemzőbb, mint hogy többször megfordult itt Erzsébet királyné is az udvarhölgyeivel. A városligeti Gerbeaud hosszú évekig volt a felső tízezer kedvelt helye. Egymást érték a kerti ünnepélyek, díszvacsorák, fogadások, díjkiosztók, hangversenyek és jótékonysági rendezvények. 1943-ig üzemelt, utána az épület üresen állt. A második világháború alatt kiégett, 1945-ben lebontották. Végső pusztulásáról a Szabad Szó 1945. március 28-i számában, rövid írásban így számolt be: „Az ostrom idején erősen megsérült az arisztokráciának és pénzvilágnak ez a kedvenc uzsonnázó- és vacsorázó helye, amelyet most felrobbantottak és elhordanak.”
