1867-ben a Kiegyezés megnyitotta az utat az ország gazdasági fellendülése előtt, a társadalmi háttér, a kiművelt emberfők sokasága azonban még hiányzott. A fővárosi lakosság körében 35% körüli volt az analfabéták aránya, az iparnak viszont írni-olvasni tudó, képzett szakmunkásokra, gazdasági szakemberekre, mérnökökre volt szüksége.
Az 1868. évi tankötelezettséget előíró törvény hatalmas terhet rótt a településekre, az iskolák fenntartását ugyanis rájuk hárította. Pesten önálló iskolaépület a 19. század utolsó évtizedéig alig épült, a kor szokásának megfelelően az elemi népiskolákat magántulajdonban lévő bérházak lakásaiban vagy melléképületeiben helyezték el. Nem volt ritka, hogy egy szobában 50-60 kisgyerek zsúfolódott össze, ráadásul tanítókból is hiány volt, így az oktatás színvonala nem tudott számottevően javulni.
Zugló élen járt az iskolaalapításban
Zugló jobb helyzetben volt az országos átlagnál, az első elemi iskola 1869-ben nyílt meg az akkor legsűrűbben lakott Herminamezőn, a Hermina út 23-ban. 1872-ben már az éppen kiépülőben lévő telepnek, Rákosfalvának is volt saját iskolája, majd ezt követte az Angol utcai, valamint az Őrnagy utcai elemi iskola.
Az egyre gyarapodó gyereklétszámmal kezdetben az iskolaépítések nem tudtak lépést tartani. Valódi megoldást Bárczy István polgármester 3 éves programja kínált a problémára: 1909-11 között 36 iskola épült a fővárosban, Zuglóban többek között a Telepes utcában és az Egressy út 69-ben. A tervezésre a kor legjobb építészeit kérték fel, előírás volt a megfelelő méretű tantermeken kívül a kellő benapozottság, a tornaterem, könyvtár, szertár megléte, higiénikus mosdók és nagy iskolaudvar kialakítása.
A középiskolák a 20. század elején terjedtek el
A középfokú oktatás Trefort Ágoston minisztersége alatt indult fejlődésnek, a Szent István Gimnázium 1908-ban költözött a kerületbe, patinás épületük Korb Flóris és Giergl Kálmán munkája. Ezekben az években az egyházak is iskolaalapításba fogtak, a Sacre Coeur Leánynevelő Intézet az Ajtósi Dürer soron, a Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Gimnáziuma, ma ismert nevén a Radnóti Miklós Gimnázium a Cházár András utcában talált otthonra.
Úttörő szerepet játszott Zugló a század elején még gyerekcipőben járó nőnevelés intézményeinek befogadásában is. Az Amizoni Károly vaskereskedő magánvagyonából alapított patinás leánynevelő, gazdaasszonyképző intézet az Amerikai úton működött 1908-46 között. Az Erzsébet Nőiskola eredtileg tanár– és tanítóképző intézményként 1902-ben költözött mai épületébe, az Ajtósi Dürer sorra. 1934-től gimnázium, 1946-ban vette fel Teleki Blanka nevét.
A következő iskolaépítési hullám a 2. világháború után, a lakótelepek építésével egyidőben, az 1950-es években kezdődött, és a gyermeklétszám csökkenéséig, az 1980-as évekig tartott. Ekkor többek között az Erzsébet királyné útján, az Újvidék téren, az Ungvár utcában, a Mogyoródi úton, és az Ond vezér parkban épültek új iskolák.
