A körképek vagy más néven panorámaképek a mozi elterjedése előtt rendkívül népszerűek voltak szerte Európában, Magyarországon fénykorukat a századforduló táján élték. A nagy országos kiállításokon több körképet is bemutattak a Városligetben.
A körkép lényege a tökéletes illúzió
Egy ír művész, bizonyos Robert Barker szabadalmaztatta a műfajt a 19. század elején, amelynek lényege, hogy az emberi szem számára befoghatatlan, 360 fokos perspektívából, a valósághoz meghökkentően hasonlító festészeti modorban ábrázoljon olyan tájakat, történelmi eseményeket, természeti jelenségeket, melyek a néző számára eddig egyszerű kétdimenziós kép formájában voltak csak láthatók.
A körkép a tökéletes illúzió élményét nyújtja, ezért megalkotásánál nem a művészi ábrázolásra, hanem a fényképszerű hűségre törekszik az alkotó. Az élmény fokozására megengedett a festmény és a látogató közé a kép témájához illő tárgyakat elhelyezni, általában növényeket, tereptárgyakat, de nem ritkán alkalmaztak hanghatásokat, sőt akár illateffekteket is. A körképet egy speciális épülettípusban, a kör alakú rotundában állították ki. A csak mesterséges megvilágítással rendelkező térbe a látogató egy sötét folyosón áthaladva jutott, és itt általában valamely magaslatról nézhetett rá – körbeforogva – a képre. Az alkotások bemutatására üzleti vállalkozások alakultak, a műveket belépti díj ellenében lehetett megnézni. A vállalkozók a magas bevétel reményében szívesen települtek vásárokba, vurstlikba, nagy kiállításokra, ahol sok ember megfordult.
Az első körkép a hazai fürdővárosokat mutatta be
Az első, magyar művészek által festett panorámaképet, az 1885. évi Országos Általános Kiállításon egy kifejezetten erre a célra emelt, Ray Rezső által tervezett épületben állították ki. Az Iparcsarnok előtti korzón álló, tornyos, kastélyszerű építménybe a villanyvilágítást is bevezették, így a kiállítás este is látogatható volt. A kép elé helyezett élő cserjék, fenyőfák és a tökéletesen zöld pázsit elbűvölte a látogatókat, a siker óriási volt. A tematika ötlete Trefort Ágoston vallás-és közoktatásügyi minisztertől származott, a történelmi Magyarország területén álló, híres fürdővárosok bemutatásának elsődleges célja a turizmus fellendítése volt.
Az Ezredéves kiállításra több körkép is készült
Az Ezredéves Kiállítás „körkép sztárja” kétségkívül Feszty Árpád Magyarok bejövetele című alkotása volt. A művet a mai Szépművészeti Múzeum helyén felépített rotundában mutatták be. A képen a hazai művészvilág jeles alkotói dolgoztak több hónapig. Az égboltot és a fő alakokat Feszty Árpád, a csatajeleneteket Vágó Pál, a háttértájat Mednyánszky László, Ujváry Ignác, Spányi Béla és Olgyay Ferenc, a sebesült és halott alakokat Feszty felesége, Jókai Róza festette. A művet a kiállítás alatt meglátogatta Ferenc József császár, Gizella főhercegnő, Sándor szerb király. Korabeli sajtótudósítások szerint egy alkalommal egy fekete ruhás, sebhelyes arcú agg férfi több, mint egy órát töltött a körkép előtt, majd néhány mondatot írt a vendégkönyvbe. Az idős urat Görgei Artúrnak hívták.
Menjen kérem a Pokolba!
Az Ezredéves kiállítás másik körkép-látványossága a Pokol címet viselte. Elkészítésének ötlete Gárdonyi Gézától származott, akit Dante Isteni színjáték című műve ihletett meg. A Városligeti fasorral szemben felépített hatalmas palotában állították ki az 1850 négyzetméteres művet, melyet Molnár Árpád, a Népszínház díszletfestője és Trill Károly, pozsonyi születésű művész festett. Az épület külső homlokzatdíszeit Anonymus halhatatlan szobrásza, Ligeti Miklós alkotta. A pokol hátborzongató hangulatát a természetes és mesterséges megvilágítás, valamint a fényáteresztő és fényelnyelő vászonfelületek váltogatásával, illetve a ravaszul elhelyezett plasztikákkal, díszletelemekkel érték el. A térérzést erősítették a különféle megvilágított és mozgatható tükrök is, a vadregényes táj hatását pedig 80 szekérnyi természetes szikla fokozta. A Pokol körkép iránt hatalmas volt az érdeklődés, ami elsősorban Gárdonyi szellemes reklámszövegeinek volt köszönhető: „Menjen kérem a Pokolba!”, „Azt hallottam, Budapesten megnyílott már a Pokol, vigyázzon kend, komámasszony, nemsokára meglakol!”
Veterán honvédek elbeszélései alapján készült a Bem -Petőfi körkép
Az 1848-as forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára készülve rendelte meg a magyar kormány Jan Styka festőművésztől a Bem-Petőfi körképet, amely a nagyszebeni ütközetnek állított emléket. A csatajelenetet ábrázoló képen Stykán kívül Vágó Pál, Spányi Béla, és Margitay Tihamér festőművészek dolgoztak 5 hónapig. A történelmi hűség kedvéért a művészek felkerestek az ütközetben részt vett öreg honvédeket, és az ő elbeszéléseik alapján készítették el a kép vázlatát. A művet először Lembergben állították ki, majd 1898-ban a márciusi ünnepségek fényét emelte a Városligetben. A 140 000 korona költséggel készült képet később Varsóban is bemutatták. Mára sajnos a körkép már nem rekonstruálható teljesen, megmaradt részleteit a lengyelországi Tarnówi Körzeti Múzeumban őrzik.
