Közönségszavazáson választották ki a nevét, de a Fővárosi Tanács végül felülbírálta a budapestieket, így Terminál helyett Sugárként vált ismertté az 1980-ban megnyílt első nyugat-európai típusú hazai bevásárlóközpont.

Az urbanisztikai, várostervezési szakemberek már az 1970-es évek elején tudták, hogy a gépkocsiforgalom rohamos növekedése és a parkolóhelyek hiánya két évtizeden belül súlyos gondokat fog okozni Budapesten. A szűken vett belváros tehermentesítésére úgynevezett városrészközpontok kialakítása kínálta a megoldást, így Budapesten hat ilyen alközpontot hoztak létre. 1973-ban született döntés arról, hogy Kelet- Pest központjában, az Örs vezér téren egy olyan nyugat-európai típusú bevásárlóközpontot építenek, amely nem csak a Füredi utcai lakótelepet, de a téren naponta átutazó 250 000 ember egy részét is ki tudja szolgálni.

Az építkezés 1976-ban kezdődött, a megnyitót 1980. október 30-án tartották. A beruházás teljes költsége 700 millió forintra rúgott, a finanszírozásba a fővároson kívül beszálltak a nagy alapterületű üzletet üzemeltető kereskedelmi vállalatok is.

A BUVÁTI Ybl-díjas építésze, Iványi László által tervezett 138 méter hosszú, 66 méter széles, 29 000 nm alapterületű üzletközpont az átadás évében az ország legnagyobb kereskedelmi létesítménye volt. Az emeletes épület teljes hosszán végigfutó, felülvilágított passzázs két végén kaptak helyet a legnagyobb alapterületű üzletek: a Csemege vállalat önkiszolgáló élelmiszer boltja, a műszaki cikkeket árusító Keravill, a ruházati áruház, a Szivárvány, és a konyhafelszerelési cikkek forgalmazója, a Vasedény.

A passzázson, ahogy akkoriban a sajtó nevezte a „fedett sétálóutcán” további 18 kiskereskedelmi üzlet (pl. Röltex, Aranypók, cipőbolt, háztartási bolt), illetve 16 szolgáltató egység (Posta, IBUSZ-iroda, fodrász…) várta a betérőket. Érdekesség, hogy kialakítottak egy akkoriban nagyon újszerűnek számító automata mosodát, és egy gépekkel felszerelt barkácsműhelyt is, ahol a lakosság maga végezhette el a kisebb javításokat. A vásárlók kényelmét szolgálta a 800 férőhelyes parkoló, és a későinek számító 20 órai zárás. 1984 áprilisától a Sugár Csemege Áruháza a fővárosban egyedüliként vasárnap is nyitva tartott.

Az árufeltöltést a pinceszintről 17 teherlift segítségével végezték, a vásárlók részére mozgólépcsőket alakítottak ki. A belsőépítészeti terveket Csiszár Ágnes és Horváth Péter készítették, a magyar vásárlók csodájára jártak az azóta elbontott csobogónak és a gazdag növénykiültetéseknek. A megnyitás évében a Sugárban mintegy 1000 fő dolgozott, a technikai, karbantartó személyzet létszáma meghaladta a 150 főt.

Az üzletközpont a marketingtevékenységben és üzletpolitikában is újat hozott a magyar piacra. Könnyen megjegyezhető szlogenjük megalkotására a nyelvi virtuóz költőt, Romhányi Józsefet kérték fel. A sugár szó anagrammájával létrehozott jelmondatot – Csak egy ugrás a Sugár – néhány hét alatt megtanulta az ország. A Belkereskedelmi Minisztérium ügyelt arra, hogy a szocialista Magyarország első nyugati típusú bevásárlóközpontjába a korabeli árukínálat legkiválóbb termékei jussanak el.  Az importból származó rádiós-magnóért, a márkás italokért, vagy a kisszériás ruházati termékekért, nem kellett többé a belvárosba utazni, hiszen csak egy ugrás volt a Sugár.