Zuglóban számos különböző korszakban épült lakótelep található, ezek egyike a Kerepesi út–Nagy Lajos király útja–Bánki Donát utca–Róna utca által határol Kerepesi úti lakótelep. A mintegy 1600 lakásos negyed 1954–1959 között készült és a korszak egyik legjelentősebb budapesti lakásépítése volt.
A második világháború után a növekvő lakásszükségletet a hatalom a nagyobb lakások megosztásával, a társbérleti rendszer kialakításával, a magántulajdonú épületek és villák államosításával, valamint a kitelepíttettek otthonainak kiutalásával igyekezett enyhíteni. Lakásokat szinte kizárólag a nagy nehézipari központok dolgozóinak építettek, azokat is korlátozott számban, mert a növekvő gazdasági eredmények ellenére a pénzt elvitte az erőltetett haderő- és iparfejlesztés. Változás csak Sztálin halála után következett be.
Állami lakásprogram
Rákosi leváltása után a miniszterelnöki posztot átvevő Nagy Imre 1953 júniusában hirdette meg politikai és gazdasági programját. Ennek eredményeként országosan állami lakásépítés indult. A lakások elosztásába a bevonták a helyi tanácsokat, az állami vállalatokat és üzemeket is.
A Budapesten megépítésre kerülő lakótelepek helyének kiválasztására és a tervek elkészítésére az erre szakosodott állami vállaltok és intézetek kaptak megbízást. A szakemberek a Zuglóban létesítendő lakótelepek egyikének a helyét a Kerepesi út mentén jelölték ki.
Egyedi tervezés
A Kerepesi úti lakótelep beépítési tervét 1953–54-ben készítette el a Budapesti Városrendezési Intézet osztályvezetője, Heim Ernő, illetve az osztályán dolgozó, akkor 26 éves Brenner János építészmérnök, valamint Fülep Sándor, az Állami Építéstudományi és Tervező Intézet (ÁÉTI) munkatársa. A mérnökök a korábbiaknál sokkal szabadabban alkothattak, mert engedélyezték, hogy az unalmas típustervek helyett egyedi megoldásokat alkalmazzanak. Ezt a lehetőséget az építészek igyekeztek is kihasználni a Kerepesi úti lakótelep tervének elkészítésekor.
„Az első pillanatban látszik, hogy a tervezők a városépítészeti kompozíciónak szántak kitüntetett szerepet. Legfőbb törekvésük az volt, hogy a Kerepesi utat a Róna utca és az Örs vezér tér között közel egy kilométer hosszúságban szegélyező épületfront ne váljék egyhangúvá.” – írta Ferkai András Lakótelepek című könyvében, hozzátéve: a cél elérésére a mérnökök a Kerepesi út felőli épületsort három tömbre bontották. Az Örs vezér tere felől két „sarokbástyát” emeltek, a Róna utca irányából magasabb házakkal tagolt kettős tömböt hoztak létre, míg közéjük négy építményt helyeztek el.
A tervezők a háromemeletes lakóépületeket magastetővel, a négyemeletes sarokbástyákat pártázattal, míg az ötszintes összekötő szárnyakat lőrésszerű ablaknyílású tetőemelettel látták el. Emellett a lakótelep meanderes szárnyai íves kapukat kaptak, amelyek a belső udvarokat kötik össze a Kerepesi úti szervizúttal.
Az építészek a Bolgárkertész utcai oldalon a terület két végét egy-egy háromemeletes tömbbel zárták le, amelyek között meghagyták a Vitézi telep jellegzetes ikerházai.
Kis lakások épültek
A lakóépületek megtervezésére ÁÉTI kapott megbízást. A terveket Legány Zoltán, Kun Attila és Schmidt Lajos készítették. Az épületsor Kerepesi út felőli háromemeletes tömbjeit a mérnökök nyitott oldalfolyosókkal látták el, amelyekről egyszobás hálófülkés és kétszobás lakások nyílnak. Az ötemeletes szárnyakban egy szoba összkomfortos, illetve kétszoba-hallos lakások kerültek.
„A helyi típusnak tekinthető házterveket annak idején többen bírálták a sok sarok, sötét zug, megvilágítatlan lépcsőház és belső folyosó miatt. E hibák, mint mondták, abból következnek, hogy a tervezők a városképi kompozíciónak rendelték alá a lakásalaprajzokat.” – olvasható Ferkai András könyvében.
1955-ben Rákosi és hívei ismét magukhoz ragadták a hatalmat. A politikai visszarendeződésre tett kísérlet hatással volt a lakásépítésre is. A tervszámokat olyan magasra emelték, hogy azokat csak a lakások méretének és komfortjának csökkentésével lehetett teljesíteni. Az új elvárásnak megfelelően a Kerepesi úti telepen két háromemeletes tömbben 160 „Cs” (csökkentett értékű) lakást kellett kialakítani, amelyekben nem volt fürdőszoba. Ezt az építészek tömbmosodával és közös zuhanyfürdőkkel igyekeztek pótolni.
Szocreál jegyek
Az 1954-ben indult Kerepesi úti lakótelep építése 1959-ben fejeződött be. A házak, amelyek magukon viselik a szocreál stílusjegyeit már az építkezés befejezésekor idejétmúltnak számítottak, pedig a tervezők mindvégig visszafogottan kezelték a homlokzatokat. Azt viszont a lakótelep pozitívumaként kell megemlíteni, hogy az udvarok tágasak, zöld felületei élhető környezetet biztosítanak. A házak árkádos folyosói, átjárói pedig kifejezetten hangulatosak.
A lakótelepen az épületek kapubejáratait domborművek díszítik, ezeket Bolgár Judit, Farsang György, Hajdú Sándor, Huszár Imre, Kárpáti Anna, Konrád Sándor, Kucs Béla, Kühner Ilse, Oláh Sándor, Turcsányi Árpád, Szandai Sándor és Varga Miklós készítették. A Reliefek között vannak egyedi és több helyen ismétlődők is.
Sok volt a fiatal
A frissen épült lakótelepek között egyesek magasabb státuszúak voltak, ezeknél az egyetemi végzettségűek aránya jóval meghaladta a budapesti átlagnál. A Kerepesi úti lakótelep ilyen szempontból alacsonyabb státuszúnak számított. 1960-ban lakóknak csak a 9,4 százaléka rendelkezett felsőfokú végzettséggel, ugyanakkor 60,9 százalékának csak alapfokú iskolája volt. Munkavégzés szerinti a bérlők 55,5 százaléka fizikai-, 37,4 százaléka szellemi dolgozó, míg 5,9 százaléka nyugdíjas volt.
A lakótelepen sok volt a gyerek és a fiatal, a lakóknak csupán 5,1 százaléka volt 60 év feletti, míg a 0–14 év közöttiek aránya elérte a 30,7 százalékot.
