Az „ős Zuglóról” általában csak a bolgárkertészetek jutnak az eszünkbe, pedig legalább annyira fontos szerepet töltöttek be a kerület életében a német (sváb) kertészek is. Rákóczi Margit egy ilyen német kertész családban nőtt fel, és örömmel mesélt gyerekkori élményeiről.

„Születésemtől kezdve 24 éves koromig laktam Zuglóban, a Szentmihályi út 44. szám alatt, ahol nagyapám mintegy két és fél holdnyi telkén konyhakertészetet folytatott. Ő mesélt német származásáról, és arról, hogy ha a dédapám nem magyarosítja nevét Hausknechtről Halmaira, akkor a neve is német lenne.”

Talán emiatt is beszélnek Zugló múltjával kapcsolatban méltatlanul keveset az itt élő sváb kertészekről. A legtöbb család annyira magyarnak érezte magát, hogy a nevük magyarosítása után így lettek a Kramostatterekből Késmárkiak vagy mondjuk a Mühlbacherekből Molnárok. 1948-ban ez meg is mentette őket a kitelepítéstől. Rákosfalváról, sőt Zuglóból senkit sem vittek el Németországba. 

„A nagyapám tehát Hausknecht Józsefként született 1897-ben, majd Halmai József lett. Eleinte a VII. kerülethez tartozó Csömöri út 139. szám alatt lakott, mely az 1890-es évektől Thököly út néven ismert. Később az Egressy út 29.-be költöztek. Az általam is ismert házuk a későbbi Posta Járműtelep melletti telken volt. A mellettük lévő telket még 1910-ben többek között a dédapámtól vette meg a Magyar Királyi Posta, ahol 1928-ra akkoriban Európa legmodernebb járműtelepét építették fel.”

Rákóczi Margit anyai ágon is német (sváb) felmenőkkel rendelkezett. Dédnagyapja, Fok Nándor a Pesti Kertész Társulat pénztárosa volt. 

„A bolgár és a német vagy sváb kertészek között az alapvető különbség az öntözés módjában rejlik. Nagyapáméknak még a háború előtt egy úgynevezett vízszintes síkban forgó, kerék meghajtású, lóvontatású járgányuk volt, és külön még egy zuhatagkútjuk is, de az én időmben már csak motoros kútból szivattyúval emelték ki a vizet. A bolgárok a Rákos-patak mellett, a Bosnyák tér környékén és Rákospalotán laktak. Ők lóvontatású, függőleges síkban forgó vízemelő kerékkel nyerték ki a vizet, és árasztásos módszerrel öntöztek.”

1946-ban Halmaiéknak már nem voltak napszámosaik, ezért a kertet már csak a házaspár, illetve Rákóczi Margit szülei művelték. A bolgárkertészektől átvették a gazdaságos helykihasználást. Ezek az úgynevezett bakhátak (kisebb töltések) voltak, melyen a répa megtermett, közöttük pedig elfért a paprika. Illetve üvegházakban nevelték a korai retket és a fejes salátát.

„Nagyapám szűk családi körben is szép kertészetet valósított meg, amit egészen 1961-es haláláig nagy gonddal művelt. A termést pedig a Bosnyák piacon adták el.”

Rákóczi Margit nyugdíjba vonulását követően kezdett el sváb gyökereivel és a német kertészmúlttal foglalkozni. Az emlékeiből ma már előadásokat is tart. Zuglóban májusban mesél majd gyűjtéséről a Cserepesházban.