Éppen 130 éve, 1896-ban nyílt meg a Városligetben a főváros legnagyobb mulatókomplexuma, Ős-Budavára. Az eredetileg csak az Ezredévi kiállítás idejére tervezett nagyszabású üzleti vállalkozás végül 11 évig működött, fennállását botrányok sora kísérte, a sajtó papundekli polisznak csúfolta, a budapestiek mégis rajongtak érte.

A mulatókomplexum ötletgazdája dr. Bossányi Iván ügyvéd volt, a terveket Vidor Emil és Vogl Lajos készítették. A kivitelezést Oskar Marmorek bécsi építési vállalkozó végezte, aki a párizsi világkiállításon bemutatott pavilonjaival szerzett hírnevet magának. Az Állatkert területéből kihasított hatalmas telken a török hódoltságkori Buda mását imitáló, keleties hangulatú díszletvárost húzták fel kanyargós utcácskákkal, szépen parkosított terekkel. A mulató negyed üzemeltetésére egy részvénytársaságot alapítottak, melynek elnöke Benke Gyula bankigazgató volt. A megnyitót az Ezredéves kiállítás nyitásával egy időben, 1896. május 2-án tartották.

A bazársoron török borbély borotvált

A Wulff Ede cirkusza mellett álló főbejárat az egykori Fehérvári kaput imitálta. Az ámuló látogatók egy várhídon át jutottak Ős-Buda központjába, a Szent György térre. Itt állt a Dalcsarnok, az 1500 fős nagyvendéglő, a skót Helden Bábszínház, valamint egy 800 személyes kávéház. A Mecset téren, a keleti motívumokkal díszített Zenepavilonban Serly Lajos 70 tagú zenekara játszott kuruc nótákat, kicsit odébb, a Francia mulatóban pedig a mondén szórakozások kedvelői csodálhatták Madame Dumaine alig fedett kebleit.

A városbíró házában állították fel a régi Buda panorámaképét, ennek szomszédságában rendezték be a telefonhírmondó pavilonját. A nagy mecsetben üvöltő dervisek mutogatták magukat, a bazársoron pedig valódi török borbély borotvált.

A nagyszínpadi varietéműsorban tündöklő szubrettek hangbéli hiányosságaiért mélyen dekoltált fellépő ruhájuk kárpótolta a publikum férfi tagjait. A belépő 30 krajcár volt, a kiállítás ideje alatt naponta 20-30 000 ember kereste fel a mulatóhelyet. Az igazgatóság még azt is elérte, hogy a Székesfőváros közlekedési vállalata közvetlen éjjeli omnibuszjáratot indított a belvárosból Ős-Budavárához.

Szekula Húgó igazgató fáradhatatlanul kutatta fel a legharsányabb produkciókat a nézőszám feltornászása céljából. A központi téren volt látható a hónapokig koplaló fakír, a nyújtható bőrű ember, Thompson Dilkings, a 234 cm-es ír óriás, a szakállas hölgy és Aelvora, a „féltestű szépség”. Az attrakciók mellett számtalan borozó, söröző, kávéház, vendéglő, pezsgőspavilon várta a látogatókat. Minden nap volt tűzijáték, a tereken és a vendéglők teraszán zenekarok muzsikáltak. Ős-Budavára napi megjelenésű programújságot is kiadott, de volt saját postahivatala, távírdája, tűzoltósága és rendőrőrse is.

A mulató negyed zsibongó hangulatát Krúdy Gyula idézte meg a legérzékletesebben:

„Az egyik színpadon spanyolul énekeltek Sevilla szépei, a másikon csengő-bongó török muzsika mellett lejtettek hastáncot. Emitt arabus kígyóbűvölő rémítgette a Szent István napjára fővárosba rándult vidéki magyart, amott kánkánját ropta a párizsi táncosnő. A nagyvilág mutatkozott itt néhány garasért minden este.”

Ős-Budavárát a botrányok sem kerülték el

Az Ezredéves kiállítás után jórészt támadások kereszttüzében még hét évig működött a főváros legfelkapottabb mulatója. A pesti közvéleményt állandó botrányai tartották lázban – hol a ledér hölgyek üzelmei, hol egy jótékonysági felvonulásnak álcázott, a kléruson gúnyolódó maskarás menet verte ki a biztosítékot a városi elöljáróknál.

 

A vállalkozás a századforduló évétől egyre hatalmasabb veszteséget termelt. Az artisták nem kapták meg járandóságukat, az igazgatóság tartozott a bérleti díjjal az Állatkertnek, de a beszállítóknak sem fizettek a hitelbe átvett áruért.  1900-ban legnagyobb hitelezői csődöt kértek az Rt ellen, de a csődeljárás megindítását akadályozta, hogy a tulajdonosok teljes vagyontalansági esküt tettek, így a hitelezők hoppon maradtak. 1901-ben a hely bérletét átvette Friedmann Adolf, a zavaros pénzügyeiről elhíresült pesti mulatótulajdonos, de ő is csak átmenetileg tudta elódázni a krachot. 1907-ben Budapest legnagyobb szórakoztatóipari vállalkozása végérvényesen bezárt.