A Kacsóh Pongrác úti lakótelep helyére eredetileg villanegyedet szántak, ám az 1950-es években a terveket módosították. A lakótelep építése már gőzerővel folyt, amikor 1966-ban megkezdték az ország akkor legmagasabb lakóépületének számító Kassai tér 19. számú ház alapozását.

Zuglónak a Rákosrendező pályaudvar és az Ungvár utca közötti része jó ideig beépítetlen volt, zömében mezőgazdasági termelést folytató bolgárok földjei húzódtak a környéken. A 20. század elejétől egészen a második világháborúig tartotta magát az a terv, hogy erre hosszabbítják majd meg az Andrássy utat, egészen Rákospalota határáig.  Az út két oldalán ugyanolyan villanegyedet képzeltek el, mint amilyen Istvánmező karakterét a mai napig meghatározza. Akkor még gondolni sem mertek arra, hogy itt lesz majd az M3 autópálya bevezető szakasza, és 1983-ra megépül az a felüljárórendszer is, amely a Zuglóra zúduló gépkocsiforgalmat lesz hivatva levezetni a Hungária körút felé.

Villanegyed helyett lakótelep épült

A háború után a lakásínség enyhítését zászlójára tűző szocialista hatalom már nem a reprezentatív főút továbbépítésében gondolkodott. Egyre másra készültek a lakótelepek, ezen a területen a Kacsóh Pongrác útinak nevezett telepet 1963-ban kezdték el építeni.  A beépítési tervek többségében 4 emeletes házakkal számoltak, laza elrendezésben, a házak között hatalmas, parkosított területekkel. A lakótelep központjába, a Kassai térre szolgáltató központot terveztek, és itt kapott helyet az akkoriban az ország legmagasabb lakóépületének számító 17 emeletes ház.

A magasház nívódíjat kapott

Az 1960-as években elvárás volt, hogy a lakótelepeken különösen hangsúlyos, a telep karakterét meghatározó házak is épüljenek. A zuglói magasház a lakótelep nyugati szélén, a Nagy Lajos király útja mellett, a Kassai tér egyik lezáró elemeként helyezkedik el.

Az épület I—XVI. emeletén lakásokat alakítottak ki.  A földszinten az előcsarnokon kívül a közös célú és az üzemeltetéshez szükséges helyiségek kaptak helyet: gyermekkocsi- és kerékpártároló, raktár, szeméttároló. Ugyanezen a szinten még 1 db kétszobás, 2 db másfélszobás és 1 db egyszobás lakást is kialakítottak. A tetőemeleten a lift gépházán kívül, az eredetileg tervezett tetőterasz helyén további 6 lakás épült.  Az épület párkánymagassága 56,80 m, a 123 db lakás tájolása zömmel déli, kisebb részben keleti és északi. Egy 1971-ben megjelent riport szerint a magasházban akkor 420 személy lakott.  A Tarján Ferenc vezette építészcsapat 1969-ben elnyerte a legjobb lakóépületnek járó nívódíjat.

Az árnyoldalak

A hazai lakótelep-építéseknél rendre felmerülő bosszantó problémák a Kacsóh Pongrác úti lakótelepet és a Kassai téri magasházat sem kerülték el.  A legégetőbb gond a közlekedés volt, amelyet egy 25y jelzésű autóbuszjárat üzembe állításával orvosolt a főváros, és ekkor kezdték el tervezni a földalatti meghosszabbítását a Mexikói útig.  A környék ellátása sem volt kielégítő, sok volt a panasz a Kassai téri ABC áruház szegényes kínálatára.  A lakóbizottság 1973-as beszámolója szerint a magas ház ablak nélküli konyhái miatt elengedhetetlen szellőző-berendezések egy része nem működött. Az ország legmodernebb szárítóberendezését építették ki a tetőszinten, használni azonban nem szabadott, mert a fogyasztott áram mérését nem tudta megoldani a szolgáltató. A szélső lakások falain repedések keletkeztek, amit rendszeresen toldozgatott a helyi IKV. Ennek ellenére a ház statikailag stabil volt, az 1977. márciusi pusztító romániai földrengéskor erősen kilengett, de kár nem keletkezett az épületben.