A Széchenyi Fürdő egy magyar bányamérnöknek, Zsigmondy Vilmosnak köszönheti a létét. Zsigmondy meglepő elmélettel állt elő a XIX. század hatvanas éveiben. Kutatásai alapján úgy vélte, hogy a Budai-hegységet alkotó vízzáró dolomitréteg minden bizonnyal a Duna pesti oldalára is áthúzódik, így valószínű, hogy Pesten is található hévíz, de jóval mélyebben, mint Budán. 1866-ban beadvánnyal fordult Pest város tanácsához, amelyben engedélyt kért, hogy a Városligetben, a mai Hősök tere helyén artézi kutat fúrhasson. A munkálatokat 1868. november 15-én kezdték, ám a kivitelezés az eredeti tervektől jócskán eltérve, majdnem 10 évig tartott. A munkákat számos előre nem várt technikai probléma nehezítette: csőtörés, láncszakadás, sőt egyszer még a villám is belecsapott a fúrótoronyba.
Bravúros mérnöki munka volt a kútfúrás
A több éves erőfeszítés végül 1878-ban sikerrel járt, a kút 971 méteres mélységével akkor Európában a legmélyebb fúrások közé tartozott, és naponta 1200 m³ 73,8 Celsius fokos, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos gyógyvizet szolgáltatott. Ennek a kútnak a vizére alapozva alakította át a főváros a Nádor-szigeten fekvő nyaralóházát artézi fürdő céljaira 1880-ban.
A fürdő gyorsan népszerű lett a pestiek körében, így már a század végén új, nagyobb, a célnak jobban megfelelő fürdő építésében kezdtek gondolkodni. A Czigler Győző tervei szerint megvalósult Széchenyi Fürdő végül 1913-ban nyitott meg. Ez a Kós Károly sétány felőli neoreneszánsz, kupolás szárny. A minden szempontból korszerű gyógyfürdőben 51 magánfürdő, közel 200 fő egyszerre történő fogadására alkalmas férfi és női gőzfürdők valamint 170 fős férfi és női népfürdő kapott helyet. A magánfürdők közül 15 szalonjellegű, 36 pedig egyszerűbb kivitelű volt, de mindegyikben elhelyeztek tükrös asztalt és kényelmes heverőt. A kupolacsarnok önmagában turisztikai attrakció. A mennyezet mozaikképeit Vajda Zsigmond készítette, középen Heliosz napisten alakja tárul elénk. A színes üvegablakok Róth Miksa, a puttószobrok Maróti Géza alkotásai.
Strandfürdővel 1927-ben bővítették a Szecskát
Az I. világháború után a főváros a fürdő stranddal való bővítéséről döntött. A gazdasági nehézségek miatt végül az Állatkerti körút felőli strandfürdő szárny csak 1927-re készült el Francsek Imre tervei alapján. Az alagsorban kaptak helyet az öltözőszekrények és kabinok, megépült az 50 méteres hideg vizes úszómedence, valamint két további gyógyvizes medence. A kétszárnyú bejárati ajtókat és a védett kabinsort Brichta József zuglói asztalosüzeme készítette.
A régi gyógyfürdő és a strand kiszolgálására 1936-ban új kút fúrásáról is döntött a főváros. A munkálatokat Pápai Vajna Ferenc geológus irányította, az 1240 méteres mélységben lévő új kút 1938-ra készült el. Hozama messze meghaladja a fürdő szükségleteit, egy részével az állatkerti állatházakat fűtik. A pesti szlengben csak Szecskának nevezett, télen-nyáron nyitva tartó fürdőt évente kétmillió látogató keresi fel, ma már túlnyomórészt turisták.
Ezek a cikkeink is a Városliget múltját idézik:
Télen korcsolyáztak, nyáron ladikáztak – a Városligeti-tó története
Meseváros a Liget fái alatt – 130 éve nyílt meg a Millenniumi kiállítás
