Mária Terézia 1771-ben nyilvánította országos ünneppé Szent István napját, és a magyar nemességnek tett gesztusként Budára hozatta a Szent Jobbot. Az első körmenetet 1818-ban tartották Budán, a Budavári Nagyboldogasszony templomban. A szabadságharc leverése után, a Bach-korszakban nem engedélyezték a független magyar államot jelképező ünnepet, az 1870-es évektől azonban újra megtartották országszerte első királyunk emléknapját.
A vasút elterjedésével augusztus 20-án tömegek keltek útra vidékről a főváros felé. Az utazókedvet a vasúttársaság is ösztönözte félárú jegyek kibocsátásával. A program a kötelező ünnepi szentmisén és körmeneten való részvétel után a délutáni hagyományos városligeti népünnepély felkeresésével folytatódott.
Tombola, ökörsütés és tűzijáték várta a Ligetbe kirándulókat
A fővárosba érkező százezrek a körmeneten való részvétel után általában megebédeltek egy hangulatos kertvendéglőben, majd kilátogattak a városligeti népünnepélyre. Ezek a szervezett ünnepségek rendkívül népszerűek voltak, bár programjuk főbb elemei nem sokban tértek el a korábbi vásári szórakozásoktól. Az 1887-es ligeti népünnepély programján az értékes tárgynyereményekkel kecsegtető tombolán kívül szerepelt még ökörsütés, népies játékok (póznamászás, hengerkúszás, szamárhajtás, fazéktörés, kiáltó verseny, kövérek és soványak versenye, futóverseny hátrafelé, bajvívó verseny, becsípettek versenye). A felpántlikázott, sütésre szánt ökröt a mészáros ipartestület a belvárosból hajtotta ki a Ligetbe az ünnepnap reggelén. Az 1885-ös Országos Kiállításra épült Királypavilonban képzőművészeti kiállítást rendeztek, a megnyitó beszédet az ünnepelt író, Jókai Mór mondta. A fővárosban vendégszereplő Merkel Cirkusz elefántjai felvonulással örvendeztették meg a nézőket, budapesti művészek pedig jelmezes díszmenetet tartottak. Ezen kívül rendeztek még szépségversenyt a Hattyú-szigeten, dalárda versenyt az Iparcsarnok előtti nagy réten, este pedig az elmaradhatatlan tűzijátékot, melynek petárdáit a tavon ringatózó, lampionokkal díszített csónakokról lőtték fel. A programot hajnalig tartó tánc zárta, melyhez katonazenekarok szolgáltatták a talpalávalót.
Az ünnepségek bevételét jótékony célokra fordították
Érdekesség, hogy a népünnepélyeket a társadalom minden rétege szívesen látogatta. A szervezésben gyakran vettek részt arisztokrata vagy nagypolgári családok, vezető politikusok, nemzetgyűlési képviselők. A felsőbb osztályok tagjai a díszfelvonulásokon, látványos jelmezes élőképekben szerepeltek, a köznép pedig a mókás versengésekből vette ki a részét. A népünnepélyek bevételét a szervezőbizottság minden évben jótékony célra fordította, segélyeztek belőle szegényházat, kórházat, árvaházat vagy természeti katasztrófák károsultjait.
Az 1910-es évektől egyre több fanyalgó, a ligeti népünnepélyek színvonalát bíráló cikk jelent meg az országos sajtóban. Kifogásolták a tömeget, a közbiztonság hiányosságait, a vendéglősök nyerészkedését, valamint a programok alacsony színvonalát. Ennek ellenére a ligeti népünnepek sohasem haltak el igazán, 1945 után a majálisokon kelt életre újra ez a hangulat.
Figyelmébe ajánljuk Zugló történetéről szóló megannyi izgalmas cikkünket, melyeket a Helytörténet rovatunkban talál meg. Itt van kettő, ami a zuglói ünnepekről szól:
