Szakértők, közéleti szereplők beszélgettek a fiatalok lelki egészségéről, a segítségnyújtás lehetséges eszközeiről a Velük kezdődik gyermekvédelmi fórumon. A program a Nők elleni erőszak világnapjához kapcsolódva filmvetítéssel folytatódott, ami után a generációs traumákról, a családon belüli erőszakról beszélgettek a neves vendégek. 

Évről évre nő azoknak a fiataloknak a száma, akik mentális segítségre szorulnak és egyre többen vannak azok is, akik az öngyilkosságban látják a kiutat, ezért az önkormányzat a Gyermekjogok Világnapja apropóján igyekezett támaszt adni abban, hogyan ismerhetjük fel a jeleket, miként segíthetünk azoknak, akik lelki problémával küzdenek.

„Minden kedves szó és figyelem életmentő lehet” – szögezte le köszöntőjében Kinisch Andrea alpolgármester, aki rámutatott, 11-12 éves korban is egyre többen élnek át komoly nehézségeket. „Mindannyian felelősek vagyunk ezért, hogy egyetlen gyermek se maradjon egyedül, reménytelenül a nehézségekkel. Minden gyereknek éreznie kell, hogy számíthat ránk a bajban, akár néma szenvedést él át, akár láthatatlan nehézségeket hordoz magában” – részletezte. Az alpolgármester büszke arra, hogy a kerületnek van gyermekvédelmi koncepciója, amiben fontos szerepet kap a fiatalok mentális egészségének védelme.

A programon a nemrégiben megválasztott ifjúsági polgármester is felszólalt. Pap Olivér hangsúlyozta, a diákok mentális egészsége nem lehet háttérkérdés. A jelenlévők megtudták, hogy egykor ő maga is kirekesztve érezte magát, nehezen barátkozott, tudta milyen érzés egyedül lenni egy teli teremben. „Egy 12 éves lány öngyilkossága döbbentett rá, milyen az, amikor valakit nem hallgatnak meg. Célunk egy diákmentor-hálózat kiépítése. Azt szeretnénk, hogy minden iskolában legyen legalább egy személy, aki meghallgat, aki nem ítélkezik és segít, ha arra van szükség. Közösen egy olyan Zuglót építünk, ahol minden diák számít” – fogalmazott Pap Olivér.

Az öngyilkossági kísérletek, az öngyilkosságok hátteréről, a segítségnyújtás lehetőségeiről Sirkó Éva gyermekpszichiátert és Reményiné Csekeő Borbálát, a Kék Vonal Alapítvány szakmai vezetőjét kérdezte Ónody-Molnár Dóra.

Sirkó Éva tapasztalatai szerint sok gyerek él magányosan, visszavonultan, öngyilkosságot megkísérelve, ezek mind mentális betegségre utaló jelek. Az alapítvány szakmai vezetője pedig elmondta, egyre több kétségbeesett hívás fut be hozzájuk, meredeken és baljósan emelkedik azok száma, akik szorongás miatt telefonálnak. Úgy véli, a szorongás emberi dolog, serdülőkorban pláne, de rávilágított, hogy megváltoztak a beszélgetések hangulatai. Az általános lehangoltság és a magány még a másik két probléma, amivel keresik őket. Elhangzott az is, hogy a hullámzó hangulat lehet életkori sajátosság, csak nem mindegy, hogy normalizálódik-e vagy lefelé megy és ha a gyereknek nincs eszközük az érzésekkel való megküzdéshez, akkor belecsúszhatnak valamilyen függőségbe, a kettő együtt pedig életveszélyes.

A szakemberek a család fontosságát, jóllétét is hangsúlyozták. Sirkó Éva rámutatott, ha például egy válás miatt a gyerek elveszti az egyik szülőt, és ez feldolgozatlan marad, emiatt előbb-utóbb megjelennek a pszichiátriai tünetek. Reményiné Csekeő Borbála úgy véli, a megelőzés ott kezdődik, hogy a család legyen a megtartó közeg, mert sok zavar a bizonytalan szülői háttérből indul.

A kortárs bántalmazással kapcsolatban elmondták, a jelenség nem újkeletű, de meg kell tanítani a diákokat, hogy felismerjék ezt, és lássák meg, ha másoknak segítségre van szükségük. A felnőtteknek szólni ebben az esetben pedig nem árulkodás.

A témában Tóth Vera énekes és Balatoni József tanár, író, influenszer is megszólalt a Zuglói Civil Házban. Mindketten nyíltan beszéltek arról, hogy többször is voltak mélyponton. Vera szerint a lélek nagyon okos, jelez, ha bármi baja van. Az évek alatt rájött, a legfontosabb a kapcsolat önmagunkkal. „A legegyszerűbb döntés, ha elhessegeted magadtól magad, nem nézel szembe a problémáiddal, mert nem kényelmes, de saját tapasztalatból mondom, hogy bárcsak hamarabb hallgattam volna magamra” – vélekedett. Vera szerint el kell érni a gyerekeknél, hogy bocsássanak meg maguknak, ám a szülők részéről elengedhetetlen a következetesség. Az énekesnő saját traumafeldolgozását is megosztotta a közönséggel.

„Akkor kezdtem el testileg is változni, amikor elkezdtem lerakni a mikrokörnyezetemben élő emberek terheti. Nem minden problémát tudok magamra vállalni, s ezt be kellett lássam”- jelentette ki. Az őt ért bántásokról pedig azt mondja, nem róla szólnak, hanem a kommentelők frusztrációiról.

Balatoni József, Jocó rámutatott, ha lelkünk nincs jól, fizikai fájdalom formájában jelez. Elmondta, az UNICEF szerint a világon minden hetedik gyerek küzd mentális zavarral, szerinte ez a szám Magyarországon magasabb.

„Nincs jól a társadalom. Észrevesszük, hogy a gyerek rosszul van, elkezdünk foglalkozni vele és kiderül, hogy a szülőknek is foglalkozniuk kellene magukkal, a saját jóllétükkeli” – magyarázta és arra is rámutatott, hogy itthon évente egy osztálynyi gyerek lesz öngyilkos, az okok fele visszavezethető az iskolai vagy online bullyingra. Ezzel kapcsolatban lapunknak elmondta, egy-egy bántalmazás kapcsán a pedagógusoknak tudniuk kell, hogy mi az ő kompetenciájuk és mikor kell segítséget kérniük.

A digitális eszközökről azt mondta, nem hagyhatjuk a korlátlan használatot, de tiltani sem kellene. „Azt gondolom, hogy legyen egy keret. Mondjuk meg azt, hogy a tanuláson kívül van egy héten 10 órád tabletet, számítógépet használni. Ha azt te két nap alatt ellövöd, így jártál, hétfőtől indul újra. Ma már a képernyőidő a zsebpénz, a gyerekek sok mindent hajlandóak megtenni még 10 percért” – osztotta meg gondolatait.

A program a Colleen Hoover nagysikerű, Velünk véget ér című regényéből készült film vetítésével folytatódott, ennek kapcsán Kőszegi Erika és Hellenbárt László az SOS Krízis Alapítvány vezetőivel és dr. Preisz Éva Eszter pszichiáterrel, a transzgenerációs traumák szakértőjével beszélgetett Ónody-Molnár Dóra. A családon belüli erőszak és az örökölt sors témáját járták körül. A film egy családon belüli erőszakot átélt nőről szól, aki megtöri a korábbi mintázatot.

„Ha bántalmazó családban nőttünk fel, valószínűleg bántalmazó partnert választunk, de az örökölt sorsból kiléphetünk. A közösségnek pedig az a felelőssége, hogy ne csukja be a szemét”- fogalmazott Kinisch Andrea alpolgármester, aki szerint az önkormányzatnak mindent meg kell tennie a bántalmazottak védelme és támogatása érdelében. Ezirányú törekvésüket mutatja a Zuglói Közbiztonsági Non-profit Kft szervezésében zajló jelenlegi figyelemfelhívó plakátkampány és több segítő program is.

A felismerés, hogy valaki bántalmazott, az már az első lépés. Sokan nem tudják, hogy áldozatok. Ha a lakókörnyezet hallja a kiabálást, a dulakodást, akkor sem mindig segít, hiszen Magyarországon még mindig él az a szemlélet, hogy a magánélet szentsége nem tűri a beavatkozást. „A hallgatás és a nem odafigyelés bezárja az áldozatokat”- magyarázta Hellenbárt László. „Mégis az az egyik legfontosabb, hogy ne hagyjuk magunkra a bántalmazottakat”-hangsúlyozta. Kőszegi Erika szerint, fontos, hogy legyen valaki, akinek elmondhatjuk, hogy rosszul viseljük a folytonos számonkérést, azzal kapcsolatban, hogy hogy mikor érünk haza, mennyit költöttünk.  Úgy véli, kell valaki, aki rámutat, hogy az ilyen kontroll nem elfogadható. Viselkedésváltozás, visszahúzódás, programoktól való távolmaradás, esetleg külső jelek – a szakemberek azt mondják, így vehetjük észre, ha valaki kapcsolati erőszak áldozata.

Előfordul, hogy az áldozatokat saját családja utasítja vissza, hiszen velük is ez történt, így generációkon át ismétlődnek az atrocitások. Ebből a mintázatból nagyon nehéz kilépni, de megoldható. Dr. Preisz Éva úgy véli, ha valaki felismeri, hogy sémában van és megszakítja a kört, az ő leszármazottai már rendben lesznek. Ehhez sokszor elég egy konzultáció, de a feltáráshoz, megértéshez kell néhány hónap mindenképpen.

Ugyanakkor, ha valaki felismeri, hogy bántalmazó kapcsolatban van, akkor sem mindig lép ki. Ennek például egzisztenciális oka lehet, vagy az, hogy egyben akarják tartani a családot. Sokszor akkor hoznak döntést a nők, amikor már úgy verik meg őket, mint egy férfit, vagy a párjuk megüti a gyereket. Az alapítvány munkatársai hangsúlyozták, a segítőknek mindig jobban kell hinni abban, hogy a bántalmazott kitart döntése mellett, mint magának az áldozatnak.