A Műhelytitkok szeptember 11-i előadásán Hídvégi Violetta nyugalmazott főlevéltáros volt a Zuglói Helytörténeti Műhely vendége. A Városligeti pavilonsors című előadás egy izgalmas várostörténeti kutatás kulisszatitkaiba avatta be a résztvevőket. Az előadáson a 19. század közepének Városligetéről és a tervező Feszl Frigyesről is szó esett.
A Városligetben, az Állatkerti körúton 2017-ben újra felépített, eredetileg Feszl Frigyes által tervezett pavilonról a közelmúltig mindenki úgy tudta, hogy az Ezredéves kiállítás előtt, 1894-ben megsemmisült. Egy néhány éve felfedezett, archívumok mélyén lappangó, beazonosítatlan fotó felbukkanása azonban ezt az elméletet megdöntötte.
Az eredeti, kávézó- cukrászda funkciójú pavilonépítmény a Városligeti-tó kisebb szigetén, a mai Vajdahunyadvár épületegyüttesének helyén állt. Az építtető Voigt Vilmos vendéglős 1862-ben nyújtotta be az engedélyezési terveket Pest város Építő bizottmányához, a kivitelezést Strohoffer István neves pesti ácsmester végezte. A terv Feszl Frigyes, a Vigadó építőjének munkája. Feszl ebben az időben több pavilonépítményt is tervezett, többek között Kőbányán egy míves vendéglőépületet.
Elegáns cukrászda volt a kioszk
A kioszk csak a tavaszi-nyári időszakban volt nyitva, frissítő italokat, kávét, süteményt, likőröket kínált, kimért sört és bort azonban nem árult. 1874-ben az üzletet átvette Gruber Amália, Gruber Károly kávés felesége. A kioszk célközönsége továbbra is a Városligetbe kirándulók előkelőbb rétege volt. Az 1885-ös Országos Általános Kiállításra készülve a tulajdonos, a várható nagyszámú látogató miatt jelentős bővítést és korszerűsítést hajtott végre, új bútorokat szerzett be, megújította az eszközkészletét, a remélt siker azonban elmaradt. A kiállítási terület távolabb esett a szigettől, azon kívül a területen belül számos cukrászda, vendéglő várta a közönséget, így Gruber Amália komoly ráfizetéssel zárta az évet.
A viharfelhők néhány év múlva kezdtek sokasodni a tulajdonos feje fölött. Az ország az 1896-os Millenniumi kiállításra készült, a főváros helyszínül a Városligetet jelölte ki. A kisebb szigeten – amely ekkor már Széchenyi István nevét viselte – az ún. történelmi főcsoport épületegyüttesét kívánták felépíteni, ezért megszületett a verdikt: a Gruber kioszknak mennie kell. A várostörténész szakma néhány évvel ezelőttig úgy tudta, a pavilont elbontották, és ezzel a kioszk harminc éves története véget ért.
Kolegerszky Viktor zenés kávézója
Kolegerszky Viktor az Elite kávéház tulajdonosa 1900-ban kezdett kioszkot üzemeltetni a Stefánia úton. Elegáns hely volt hatalmas kerthelyiséggel, katonazenekarok szolgáltatták a zenét az árnyas fák alatt. Számos korabeli író, köztük Krúdy is megemlékezett róla. A két kioszk, a Széchenyi-szigeten álló Gruber, illetve a Stefánia úti Kolegerszky között azonban a kérdéses fotó felbukkanásáig senki nem vont párhuzamot. Pedig az 1910 körül készült részletgazdag fényképen jól kivehetők Feszl Frigyes eredeti tervének részletei. Innentől már csak egy kis kutakodás kellett a levéltári archívumokban, hogy kiderüljön: Gruber Amália kávézója nem semmisült meg 1894-ben. A faszerkezetes építményt szétbontották, és a Stefánián, a mai Millennium Házával szemközti füves területen újra felépítették. A kor ízlésének megfelelően egy neoreneszánsz kupolautánzatot is kapott az épület. Ezt a kedvelt kávézót bérelte és tette halhatatlanná Kolegerszky Viktor. Az ő neve alatt 1909-ig működött a cukrászda, utána fővárosi tulajdonba került, egy ideig a Központi Tejcsarnok Vállalat üzemeltette. Végül 1938-ban bontották le, helyére a második világháborúban megsemmisült Virágkiállítási Pavilon épült.
A borító fotó: A Kolegerszky kioszk az 1910-es években
Zugló történetéről még több cikket a Helytörténet rovatunkban olvashat.
Ezek a cikkek is érdekelhetik:
Mágnásnegyed és fogadók – az Erzsébet királyné útja története
