Nagyobb képeslap méretű, művészi gondossággal, érzékenységgel kidolgozott tájak, színes madarak fogadták az érdeklődőket Varga Szilárd amatőr alkotóművész festményeiből és vereseiből összeállított Kiállítás 53 című tárlaton a Civil Házban. Az alkotóművész lapunknak mesélt a műveit átható spiritualitás forrásáról, valamint elmondta azt is, hogy első regényének írása hogyan segített meghaladni diszlexiáját.

Molnár Erik színművész nyitotta meg a kiállítást, ismertette az alkotó életútját.

„Varga Szilárd fiatalon sokat rajzolt, de nem ezt a hivatást választotta. Elvégezte a rendőrtiszti főiskolát, majd a kormányőrségnél helyezkedett el, és azóta is a testületnél dolgozik. 2005-2006-ban betekintést nyert a Macskafogó 2 alkotási folyamatába, mely mély benyomást tett rá, de az igazi fordulópontot 2017-ben, a születésnapjára kapott festőkurzus (élmény festés) jelentette” – Molnár Erik kiemelte, hogy az alkotónak négy könyve is megjelent már, ezek közül a két utolsó spirituális témájú mű. A művész mottója: „Hiszem, hogy igazán tiszta vizet csak megfelelően mély kútból kapunk”.

Varga Szilárd lapunknak elmondta, hogy a 2017-ben kapott ajándékot követően, ahol az akril festést próbálta ki, végül az akvarellnél kötött ki.

„Nincs rá konkrét magyarázatom, hogy miért pont ezt a technikát választottam. Abban az időben a YouTube-on néztem festő tanfolyamokat, és ezek után fogalmazódott meg bennem, hogy az akvarellt meg akarom tanulni.”

Arra a kérdésre, hogy miért pont ilyen kis méretekben készíti festményeit, azt válaszolta, hogy egy festőművész barátja tanácsát követve választotta ezt a formát. „Szerinte a legtöbb amatőr művész azt a hibát követi el, hogy nagyobb vásznon kezd el alkotni, de még nem ismeri, hogyan teremtse meg a kép térbeliségét. Kisebb léptékben a térábrázolást be lehet gyakorolni. Én arra törekszem, hogyha kellő távolságból szemléli az ember a képeket, akkor megjelenjen a tér. Az az elsődleges cél, hogy a teret, a fényeket jól ábrázoljam. Az állatok, főleg a madarak ábrázolását is ebből a szempontból közelítem meg. A madarak forma és színvilága gazdag, és mostanra ezeket is sikerült a térbe elhelyeznem. Azt szeretném elérni, hogy amikor valaki ránéz a képre, az legyen az érzése, mintha egy ablakon nézne át.”- magyarázta a művész.

A spiritualitásra a harmincas évei elején, a fia születése idején talált rá.

„Nagyon sok stressz ért az idő tájt, melynek következtében magas vérnyomással diagnosztizáltak. Nem tudtam elképzelni, hogy az életem végéig gyógyszereken éljek, így az alternatív, természetgyógyászati megoldásokat kerestem és találtam meg. Ezen keresztül ismertem meg a spiritualitást.”

A könyvírás, maga az írás korábban lépett be az életébe. Első regényét, egy krimit terápiás jelleggel írta.

„Diszlexiás vagyok és amikor elkezdtem írni a krimit, viszonylag sok időt töltöttem azzal, hogy nem tíz újjal vakon, hanem sikító gépeléssel írjam a könyvet. Egy kedves barátom mondta, aki sokat foglalkozott a diszlexiával, hogy a mi generációnkat kezdték el először képolvasással tanítani olvasni. Ma már tudjuk, hogy a diszlexiára való hajlamot ez jobban felerősíti. Mivel én kitartóan sikító gépeléssel írtam végig ezt a könyvet, ezért egyfajta fordított visszacsatolással, a helyükre kerültek a dolgok. Végül ez egy terápiás könyvnek sikerült, pedig nem is annak szántam.”- később írt egy meseregényt is, majd egy regényt és egy önfejlesztő könyvet.

„Egyre többet foglalkozom a spiritualitással, így egyre több írásom szól erről valamilyen formában. Ez alatt azt értem, hogyha szórakoztató művet készítek, akkor is valamilyen módon igyekszem benne elrejteni a spiritualitást úgy, hogy ne legyen nagyon tolakodó, de ha valaki spirituális szemmel olvassa, az is megtalálja benne a lényeget.”- a művész lapunknak még azt is elárulta, hogy a közelmúltban írt egy színdarabot, melynek színre vitelén dolgozik éppen.