A Bosnyák utca 1/a szám alatt magasodó épület, – a zuglói vasalóház – a monarchia utolsó békeévében, 1913-ban épült. Akkoriban ez volt az egyetlen négyemeletes ház a környéken. Nevét a sarkon hegyesszöget alkotó, háromszöget formázó alakja után kapta.
A lebontott Nemzeti Színház ablakait építették a házba
Kinszki Imre fotóiról tudjuk, hogy a Róna utca város felőli oldalán még az 1940-es években is szántóföldek húzódtak, a haszonbéres földek évi licitjeit itt, a Thököly út Róna utca sarkán tartotta az elöljáróság. A Bosnyák utcai sarokteleknek több tulajdonosa is volt, mígnem 1912-ben megvette a Zuglóban sokat alkotó Benedek (Berger) Dezső építész, építési vállalkozó. A telekre szánt bérház terveit szintén ő készítette, az építkezés 1913 őszén indult, a használatbavételi engedélyt 1914 nyarán kapta meg a kész ház. Eldönthetetlen, hogy városi legenda, vagy nagyon is megalapozott tény, de a közvélekedés úgy tartja, a házba az épp akkoriban bontott, a mai Astoria kereszteződésében egykor állt Nemzeti Színház ablakait építették be. Ha összehasonlítjuk a két épület nyílászáróit, illetve azt a tényt is ismerjük, hogy a Nemzeti Színház bontásából származó összes építőanyagot eladták, nagyon is hihető ez a verzió.
Nobel-díjas állt a patika pultja mögött
A házban működött egy ideig Czétényi Sándor vendéglője, az Országos Stefánia Szövetség – a korabeli védőnői hálózat– rendelője, valamint az I. emeleten Rohonczy Vendel népszerű tánciskolája. Ma ennek a helyén található a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókkönyvtára. A legnevezetesebb üzlet azonban minden bizonnyal az 1937-ben nyitott és ma is működő Őrangyal patika, ennek pultja mögött ugyanis egy ideig egy későbbi Nobel-díjas szolgálta ki a vevőket. A patikát Harsányi Károly költöztette az épületbe a Szugló utca 68. szám alól. Az ő fia volt a szintén gyógyszerésznek tanult, ám a társadalomtudományok iránt jobban érdeklődő Harsányi János. A II. világháború alatt munkaszolgálatos volt, a háború után beállt szülei üzletébe, de az államosítást már nem várta meg, 1950-ben disszidált.
Előbb Ausztráliában telepedett le, majd 1956-ban Rockefeller ösztöndíjjal Amerikába került, ahol játékelmélettel foglalkozott. Amerikai munkássága alatt felkérték, hogy dolgozzon abban a munkacsoportban, amely az USA leszerelési és fegyverkorlátozási tárgyalásainál tanácsadóként működött. Harsányi korlátozott információjú játékelmélete segítette a szovjet féllel való tárgyalásokat. Az általa kidolgozott elmélet olyan helyzetekben alkalmazható, amikor a tárgyalófelek nem ismerik egymás stratégiai céljait, taktikáját, sőt a szemben ülő delegáció tagjairól sincs ismeretük. Évtizedekkel később, 1994-ben, Reinhard Seltennel és John Forbes Nashsel megosztva „a nem kooperativ játékok elméletében az egyensúly-elemzésre vonatkozó úttörő munkásságáért” közgazdasági Nobel-díjjal tüntették ki. 80 éves korában, 2000-ben hunyt el. Emlékét a Fasori Gimnáziumban szobor, a vasalóház falán pedig emléktábla őrzi.
