A magyar népi kultúrában pünkösd ünnepéhez számos szokás – májusfa állítás, pünkösdi király választás – kötődik, a városi polgárság életében azonban ezek a hagyományok nem honosodtak meg. A 19. századi Pesten pünkösd a kirándulás, a szabadtéri mulatozás önfeledt ünnepe volt.
A 19. század elején pünkösd ünnepe elképzelhetetlen volt a sváb-hegyi búcsú nélkül. A budai polgárok reggel még részt vettek a szent misén, a délután azonban a mulatságé volt. Valóságos emberáradat lepte el ilyenkor a hegyoldalt. Az enni-innivalót kosárban vitték magukkal, a fűre heveredtek, és verkli vagy gitár hangja mellett táncra is perdültek.
Szépségversenyt is rendeztek pünkösdkor
Pesten a Városliget a közpark kiépítése után, az 1830-as évektől számított kedvelt kirándulóhelynek. Előtte a Hatvani kapu előtti Beleznay-kert valamint az Orczy-kert voltak a polgárság által leginkább látogatott mulatókertek. A Városligetben pünkösd vasárnapján rendszeresen szerveztek népünnepélyeket, amelyek rendkívül sok látogatók vonzottak. A szervezett program főbb elemei nem sokban tértek el a korábbi vásári szórakozásoktól. Tréfás versenyek, tombola, ökörsütés, csónakverseny a tavon, este cigányzene és tánc voltak a legnépszerűbb események. A népünnepélyeket gyakran kötötték össze jótékony célú gyűjtésekkel, közadakozásokkal. A Hermina-kápolna felépítésére fordított összeget például egy pesti könyvkereskedő, Tomala Ferdinánd által szervezett népünnepélyek bevételéből fedezték.
1882 pünkösdjén a Városligetben tartották meg az első pesti szépségversenyt, amelyre 150 hölgy nevezett. Az első helyet egy lőcsei születésű 20 éves hajadon, Székely Kornélia nyerte el, díja egy arany karperec volt.
Pünkösdi virágkorzók bécsi mintára
Az első virágkorzót 1893 májusában rendezték a Városligetben, a Stefánia úton. A rendezvény ötletgazdája báró Atzél Béla, a Park klub megálmodója volt, aki Bécsben, a Práterben látott hasonló díszes felvonulást. A virágokkal gazdagon feldíszített főúri fogatok a Műjégpálya épületétől indultak, majd lassú menetben haladtak a Stefánián, a két oldalt felállított tribünök előtt. A fogatok természetesen versengtek is egymással, a legszebb, legötletesebben díszített kocsi kapta a fődíjat. Egy-egy virágkorzón átlagosan 20 000 néző vett részt, az esemény teljes bevételét jótékony célra ajánlották a szervezők. Az I. világháborúig töretlen volt a rendezvény népszerűsége, a szervezők az évek során számos újítást vezettek be. 1897 pünkösdjén a fővárosi kerékpáros egyesületek tagjai felvirágozott kerékpárokon száguldottak a Stefánián, felvonulásukat zenekar is kísérte.
A háború után néhány évig nem rendeztek virágkorzót, az 1920-as évek végén pedig már nem főúri fogatok, hanem divatos automobilok versengtek a közönség kegyeiért. A volán mögött a kor ünnepelt sztárjai, színészek, operett bonvivánok és primadonnák ültek. A második világháború után a hagyomány elhalt, a virágkarneválok augusztus 20-án, Debrecenben éledtek újjá.
