Május 19-én, 64 éves korában elhunyt Scherer Péter Jászai Mari-díjas színművész.  A Zuglóban élő színész emlékére pályatársai, tisztelői virrasztást szerveztek a budapesti B32 Galériában.

„Hogyan öregedjünk meg? Hát ne így, mint én. Véletlenül rosszul írtam be a naptáramba ezt a rendezvényt, és így majdnem lemaradtam róla. A viccet félretéve nekem szerencsém volt, mert egész életemben mindig késésben voltam, így nálam az öregség jelei is később jelentkeztek. Ráadásul színdarabjaimmal sokat forgolódtam fiatalok között, akik engem is karban tartottak. Ennek ellenére érzem már a koromat. Leginkább akkor, amikor a gyerekeim – jogosan – boomernek tartanak” – mondta Scherer Péter március 28-án a  Zuglói Civil Házban, ahol a „Nők hónapja” programsorozat keretében osztotta meg saját – férfias – tapasztalatait az öregedésről. Péter szokásos tréfás kedvében volt, szinte minden kérdésre humorral válaszolt, így ő és az est többi vendége, valamint a nézők is sokat nevettek az öregedésen.

Szinte felfoghatatlan, hogy ez volt ennek a rendkívüli színésznek az utolsó zuglói fellépése. Sajnálom, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház közönségét is, akik május 19-én délután „A fajok eredete” című háromszereplős (Mucsi Zoltán, Thuróczy Szabolcs, Scherer Péter) darabra váltottak jegyet, és akik „az előre nem látható váratlan körülmények miatt” lemaradtak az előadásról. Sajnálom őket, mert jó a darab. De ez nagy- (minimum harmadrészt) Scherer Péternek volt köszönhető. Ennél is jobban sajnálom az összes színház- film- és művészetszerető honfitársamat (beleértve magamat is), akik a mai nappal egy újabb kedvenccel lettek szegényebbek.

Scherer Péter előbb a Bárka Színház, majd a Krétakör társulat, legvégül az általa alapított Nézőművészeti Kft. tagjaként vált ismert és kedvelt színésszé. A pályafutása szinte összenőtt Mucsi Zoltánéval, párosuk játékán nemzedékek nőttek fel. A színpadon pedig olyan komoly darabokban is megmutatta színészi kvalitásait, mint a Hamlet, a Sok hűhó semmiért, a Macbeth, a Szentivánéji álom, a Sirály, a Mizantróp vagy az Übü papa. A filmjeit pedig egyenesen imádta a közönség. Emlékezetes alakítása volt a Kontrollban, az Argóban, a Magyar vándorban és a Valami Amerikában, vagy a televízióban a Munkaügyekben, a Kisvárosban, a Presszóban, az Apatigrisben is. A hangját pedig örökre megjegyeztük (és megszerettük) a South Park-ban, a Blöff-ben, a Másnaposok-ban, vagy éppen a Minyonok-ban. Pályafutását több díjjal is elismerték, megkapta többek között a Színikritikusok díját, a Filmkritikusok díját, a Jászai Mari-díjat, a Karinthy-gyűrűt, vagy a Budapestért-díjat. Egy zuglói elismerés is kijár neki, erre sajnos már csak posztumusz lesz lehetőség, mi mindenesetre fájó szívvel búcsúzunk a színészlegendától.