Budapesten az autóbuszközlekedés 1915-ben indult, ám az I. világháború okozta üzemanyaghiány miatt az egyre népszerűbb közlekedési eszközt hamarosan le kellett állítani. A buszok 1921-ben tudtak újra üzembe állni, ekkortól az autóbuszközlekedés olyan dinamikusan fejlődött, hogy a közkedvelt villamosnak is komoly konkurenciát jelentett. 1923. január 1-jén megalakult a Székesfővárosi Autóbusz Üzem, amely egyre több járművet és kiterjedt vonalhálózatot üzemeltetett. Az 1920-as évek végére nem volt tovább halogatható egy modern autóbuszgarázs megépítése.

A Főváros 1927-ben bízta meg Hültl Dezső műegyetemi tanárt a garázsépület megtervezésével, az Európában is egyedülálló, hatalmas teret áthidaló, alátámasztás nélküli vasbeton tetőszerkezet tervezője Mihailich Győző hídépítő-mérnök, műegyetemi tanár volt. A gépészeti berendezések Bánó László és ifj. Bánó László gépészmérnökök munkái. Több szóba jöhető helyszín közül a választás a domonkosok Thököly úti templomától néhány lépésnyire lévő, az egykori lóversenypálya szélén elterülő telekre esett.

Az építkezést 1929 júniusában kezdték, és mindössze 16 hónapot kellett várni a Szent Domonkos (ma Cházár András) utcai telep befejezésre. Az átadóünnepséget 1930. november 15-én tartották dr. Berczel Jenő alpolgármester jelenlétében. A több építményt magában foglaló komplexum legfontosabb része a 100 méter hosszú és 72 méter széles, vizsgáló és szerelőaknákkal ellátott csarnok, mely 180 autóbusz fogadására volt alkalmas. A csarnok melletti műhelyépület pincéjében helyezték el a raktárakat és a gépi berendezések központját, a földszinten a kalauzok és sofőrök eligazítására szolgáló helyiségek és műhelyek voltak, az emeleten pedig tanterem, irodák, mosdók, öltözők. Az épület közepén emelkedő 27 méteres torony felső emeletén két darab 46 köbméteres víztartály volt elhelyezve. A telek északi végében álló épületben foglaltak helyet az igazgatósági irodák, a déli főbejáratnál volt a portásépület és a benzintöltő berendezés. A benzin tárolására a föld alá helyezett négy darab tank szolgált. A 72.000 köbméter űrtartalmú csarnok kipufogó gázoktól való mentesítését a szellőztetőrendszer óránként kétszer végezte. Az üzemanyag szállításhoz a telep külön iparvágánnyal is rendelkezett. A csarnok Szabó József utca felőli homlokzatán helyezték el Bory Jenő szobrászművész  Kalauz,  Nőutas,  Sofőr és  Szerelő című egészalakos alkotásait. Az autóbuszgarázs 1948-ban felvette Récsei Ernő munkaszolgálatban mártírhalált halt kalauz nevét.

A legendás Récsei a 2000-es évek elejéig szolgálta a fővárosi utazóközönséget, itt szervízelték, tisztították minden éjjel a hajnalban munkába álló autóbuszokat. 2000-ben a BKV az időközben műemléki védettséget kapó létesítményt eladta, helyén, a csarnoképület megtartásával bevásárlóközpontot alakítottak ki.