A mai Hungária körút és Ajtósi Dürer sor kereszteződésénél állt egykor az 1904-ben alapított István úti Szanatórium és Vizgyógyintézet, amely akkoriban a főváros egyik legmodernebb gyógyító intézménye volt. A magánkórház megnyitása után nem sokkal egyik tulajdonosát csalással és házasságszédelgéssel vádolták meg. Az intézmény a második világháború alatt megsemmisült, a helyén emelt épületben a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztálya működik.
Az 1900-as évek elején határozta el dr. Rózsaffy Alajos rendőr főorvos, dr. Dapsy Viktor sebészorvos, egyetemi tanársegéd és dr. Szabó Károly, hogy egy modern gyógyhelyet létesítenek az István út (ma Ajtósi Dürer sor) és a Hungária út (ma Hungária körút) sarkán lévő területen.
A Városliget keleti sarkán, a Hungária út 9. szám alatt lévő másfél holdas teleknek rendkívül jók voltak az adottságai, a hely ugyanis Budapesthez tartozott, de mégis távol esett a főváros zajától. A terület kiváló közlekedéssel rendelkezett, ugyanis a belvárosból az Eskütér és az Állatkert között járó villamossal 20 perc alatt elérhető volt.
Modern gyógyintézet
A főváros magánépítési albizottsága 1902. május 5-i ülésén adott engedélyt a szanatórium megépítésére. Az István-uti Szanatórium és Vizgyógyintézet Dapsy Viktor igazgató főorvos irányítása alatt 1904. június 22-én nyitotta meg kapuit. Dapsy a magánkórház vezetésén túl műtött, és a betegfelvételt is intézte. A bejáró betegeket hétköznap 15-16 óra között fogadta a félemeleten lévő rendelőjében.
Az igazgató főorvos, az orvosok és az ápoló személyzet egyaránt az intézetben lakott. Valamennyien megfelelő végzettséggel és nagyobb gyógyintézetekben szerzett szakmai gyakorlattal rendelkeztek.
A főváros akkori legmodernebb magángyógyintézetében elme- és fertőző betegségek kivételével minden bajjal foglalkoztak. Az intézményben belgyógyászati, nőgyógyászati, reuma-, sebészeti, bőr- és ideggyógyászati kezelés folyt. Emellett nagy súlyt fektettek a masszírozásos terápiára, amely Szabó Károly felügyelete alatt állt.
Lakosztályok és kórtermek
Az intézet árnyas utakkal átszelt parkjában két épület állt. A Városligetre, a budai hegyekre és a Rákosi-síkra kiváló kilátást nyújtó háromemeletes, szecessziós főépületben a tehetős betegek lakosztályokban, míg a szerényebb anyagiakkal bírók a másik építmény többágyas kórtermeiben gyógyulhattak. A tornyos főépület földszintjén helyezték el a röntgengépet és a röntgenlabort. Itt működött továbbá a tornaterem, az elektrofizikai kezelő és a vízgyógyászati részleg. A kúrát a legmodernebb eszközökkel végezték, amelyeket Amerikából szereztek be.
A kezelésre érkezőket kényelmes várótermek és öltözőfülkék fogadták. A félemeleten laboratórium, rendelők és az orvosi lakrészek voltak. Ugyancsak itt kapott helyet a férfi- és női társalgó, a zongoraszoba, az étkező, a könyvtár és a télikert is.
Az első emeleten két műtő várta az operációra szorulókat. Ezek mindegyikéhez külön altató-, sterilizáló- és röntgen- helyiség tartozott.
A főépület első és második emeletén 38 tágas és világos betegszoba várta a pácienseket. Ezek többségének előszobája is volt. Közülük a legolcsóbbak gyógykezeléssel és teljes ellátással naponta 10 koronába kerültek.
A szobákban nagy méretű rézágy, kanapé és karosszékek szolgálták a betegek kényelmét. A padlót szőnyeg borította. Minden szobának külön toalettje és hideg-meleg vizes mosdója volt.
Az épületben lift működött, elektromos világítás és gőz-központifűtés volt. A harmadik emeleten az ideggyógyászati kezelésre használt nap- és légfürdő helyezkedett el, amely teljesen elkülönített fülkékkel és zuhanyozókkal várta dr. Németh Ödön ideggyógyász főorvos betegeit.
A magánkórház egyik érdekessége volt, hogy a tervező a konyhát és a mosodát a padlásszobákban helyezte el. Ennek az volt célja, hogy a keletkező gőzök és párák ne rontsák az alsóbb szintek levegőjét. Az is különlegességnek számított továbbá, hogy az intézmény mosodájában amerikai elektromos mosó- és szárítógépeket használtak.
A gyógyintézetben a nemzeti hadsereg tagjait és hozzátartozóikat 50 százalékos kedvezménnyel, míg a fővárosi alkalmazottakat, valamint családjukat díjmentesen kezelték.
Az István uti Szanatórium és Vizgyógyintézet a második világháború alatt megsemmisült. Helyén – amely az átszámozás után Hungária körút 149. lett – rendőrségi épületet emeltek. Ide a Zrínyi utcából 1955 júliusában költözött át a Belügyminisztérium Budapesti Főosztályának közlekedésrendészeti osztálya. Az épületben ma a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztálya működik.
Háromszázezer koronás csalás
Az 1906-os év a fővárosban egy szenzációs hírrel zárult, László Mihály országgyűlési képviselő feljelentésére letartóztatták az István úti magángyógyintézet egyik tulajdonosát, Szabó Károlyt.
A vizsgálat során kiderült, hogy Szabó jogtalanul használta az orvosi címet, ezért Rózsaffy és Dapsy már korábban pénzt adott neki, hogy távozzon az intézményből, amelynek alapításához – 80 ezer koronás ígéretével ellentétben – egyetlen krajcárral sem járult hozzá. Ezen túlmenően a feleségétől külön élő Szabó a gyógyintézet több női alkalmazottjától házassági ígérettel pénzt csalt ki. 1905-ben pedig eljegyezte egyik tehetős betege lányát, László Mártát, majd leendő apósát 300 ezer koronával károsította meg. Szabó húzta-halasztotta az esküvőt, ezért menyasszonya édesapja megbízta Visontai Soma ügyvédet, hogy nézzen utána, ki is a lánya vőlegénye. Az ügyvéd hamar kiderítette, hogy Szabó házasságszédelgő, és már több nőtt is becsapott. Szabót letartóztatása után pár nappal szabadon engedték, ehhez tetemes vagyonú Margitszigeti vállalkozása szolgált biztosítékul. Hogy milyen ítélet született az ügyben, nem tudni.
