A harmadikos Tóth Izabella, a születése óta vak kislány a hajtómotorja volt a zuglói Móra Ferenc Általános Iskola „60 óra a tehetség körül” című programjának, melynek záróeseményén mesélt a program izgalmas mozzanatairól.

Iza 140-es IQ-val rendelkezik. Sakkozik, úszik, lovagol, színészkedik, meséket ír, zongorázik és szintetizátoron játszik – édesapja azt is elmondta, hogy abszolút hallása van. Nem csoda, hogy zeneszerző szeretne lenni. Molnár Andrea, a tehetséggondozó program ötletgazdája korábban elmesélte, hogy Iza tud visszafelé beszélni, és megcsinált szülői segítséggel egy szótárt, amit a programban résztvevő két lánnyal (Miszridvintün) űrnyelvvé tökéletsítettek. Nos, egy ilyen sokoldalú kislány nyilatkozott lapunknak a tehetséggondozó programról, miközben kis betekintést engedett a hétköznapjaiba is.

„A program négy részből állt, az első a megismerkedés, a második a társasjáték, a harmadik az a digitális világ, a negyedik a szabadulószoba” – magyarázta Iza.

„Az űrről társasjáték és a szabadulószoba volt a kedvencem. A társasjátékban mindenki használhatta a fantáziáját. A kihívások és a küldetések feladat tetszett a legjobban, ezek között például olyan feladat is szerepelt, hogy vigyünk virágot a Marsra. Akadálymentesítettük a játékot. Én egészítettem ki Braille felirattal a kihívás kártyákat. Olyan kártyák voltak, mint például a feketelyuk kártya, ami egy büntető lap volt, vissza kellett lépni pár mezőt.”

A szabadulószobát teljes mértékben a gyerekek találták ki, Iza azt élvezte, hogy sok feladatot kellett összehangolni, és elárulta nekünk a titkos kódot is.

„Egy korábbi feladat a nyereménye egy doboz narancslé volt. No és a kódnak a narancslé lejárati dátumát választottuk. Lehetett volna az évszám is, de végül a hónap és a napra szavaztunk, ami 0426 volt.”

Izát egyáltalán nem fárasztja, hogy naponta ingáznak csomádi otthona és zuglói iskolája között, csak a dugókat nem szereti. Egyik szombat este az M3-ason az útfelújítások miatt a színház után fél tízre értek haza. Így derült ki, hogy ő is szerepel Az éjszaka tapintása című darabban, amiről csak annyit mondott – mivel nem akart „spoilerezni”-, hogy az egész darab sötétben játszódik és interaktív.

„Sok mesét írok, de egyetlen egy zenés mesét készítettem, amelynek felvételét az egyik osztálytársamnak adtam karácsonyra.”

Hozzátette még, hogy az ő különleges képessége az, hogy soha nem adja fel.