A társadalomban mélyen gyökerező szexismusban látja a párkapcsolati és a családon belüli erőszak okát Veres Amarilla, a Zuglóban élő paralimpiai és Európa-bajnok párbajtőrvívó, aki az áldozatok támogatása miatt fontosnak tartotta, hogy az arcát adja a Zuglói Közbiztonsági Non-profit Kft. (ZKNP) Nem mondhatod? Mutsad! című plakátkampányához.

„Szerintem nagyon fontos tudatosítani az emberekben, hogy a családon belüli erőszak nem személyes ügy, és nem is személyes probléma, hanem egy társadalmi gond, feszültség. Még a baráti beszélgetésekben sem kerül elő ez a téma, tabuként kezelik. Nagyon fontos, hogy ezeket a tabukat feloldjuk. Ha kimondjuk, hogy létezik a párkapcsolati és a családon belüli erőszak, akkor az áldozatok sem érzik egyedül magukat. A közösséget be kell vonni ennek a problémának a megoldásába” – magyarázta Amarilla, aki a közvetlen környezetében is találkozott már ilyen helyzettel. Látja azt is, hogy ez egy olyan probléma, amit a bántalmazott nem képes önmaga megoldani.

„Az erőszak nem egy pofonnal kezdődik, hanem az erőszaktevő az áldozat életének minden területét szisztematikusan kontroll alá vonja. A közvetlen környezet eleinte nem is hisz a bántalmazott panaszainak, az első reakció az áldozathibáztatás, hiszen a bántalmazó egészen más arcot mutat a külvilág felé, mint a négy fal között.”

Amarilla azt is hozzátette, hogy ha a baráti körben nyilvánvalóvá válik, hogy valaki bántalmazó kapcsolatban él, akkor is óvatosan kell segíteni.

„A legfontosabb, hogy megértessük, hogy ránk bármikor számíthat, de az nem jó, ha naponta hívogatjuk az illetőt, és biztatjuk, hogy lépjen ki a kapcsolatból, mert éppen a tehetetlensége miatt nehéz ezt a lépést megtennie, és a biztatásunk csak feszültséget kelt benne, amitől teljesen lezár. Vannak olyan, már életveszélyes helyzetek, amikor azonnal közbe kell lépni, segíteni kell kiemelni az áldozatot a fennálló helyzetből, de azonnal pszichológus segítségét is kérjük, mert a laikus egy ilyen bonyolult lelki, mentális állapotú emberen nem tud segíteni” – az élsportoló kifejtette még, hogy nagyon sokszor az erőszaktevő úgy formálja áldozata személyiségét, hogy utóbbi már el is hiszi, ő az oka a bántalmazásnak és meg is érdemli azt.

„Sikeres, erős, okos, intelligens nők is belekerülnek ebbe a helyzetbe, mert ezek nem észérvek, ezek lelki dolgok. Az eszével tudja, hogy ez nem jó, mégis benne marad a kapcsolatban. Emiatt nem lehet őt hibáztatni. Olyan támogató környezetre van szükség, ahol az áldozat önértékelése a helyére kerül.”

Ha valakinek sikerül maga mögött hagynia egy ilyen kapcsolatot, és képes pszichológus segítségével feldolgozni az átélt traumákat, később egy boldog életet élhet, de Amarilla szerint egy teljesen más személyiségként folytatja az életét, a feldolgozott trauma végig az élete része marad.