A kilencvenesztendős Nick Ferencnét (Pintér Mártát) köszöntötte Rózsa András polgármester zuglói otthonában. Az idős hölgy életéből közel nyolcvan évet már a kerületben töltött.

„Magyaróváron születtem, a háború nagy részében Győrben laktunk, majd a bombázások idején visszamentünk a szülőhelyemre. 1947-ben jöttünk fel Budapestre, Zuglóba, ahol – igaz már nem ugyanabban a lakásban – a mai napig élek.”

Márta néni élhetne akár Bécsben is. A fia és az unokái ugyanis már régóta az osztrák fővárosban laknak, és úgy tűnik, ott is maradnak.

„Amikor 2014-ben elveszítettem a férjemet, sokan gondolták, hogy én is kiköltözöm hozzájuk. Én azonban Zuglóban maradtam, mert túlságosan szeretem a hazámat, és a halottaimat sem tudnám már itt hagyni.”

A családdal azonban nem szakadt meg a kapcsolata. Márta néni fia és ikerunokái is gyakran látogatják őt. Az idős hölgy is évente többször kimegy hozzájuk, a Szentestét például 2014 óta mindig Bécsben tölti. Pintér Mártán látszólag nem fogott a kor. És ez nemcsak külsőleg, hanem az energiáján is látszik. Mind a mai napig egyedül jár a Bosnyák piacra, ahol bevásárol, majd otthon maga főzi az ebédjét. Emellett mos, takarít, az otthonát rendben tartja. és a legfontosabb, orvoshoz csak elvétve kell mennie, gyógyszert pedig egyáltalán nem szed.

„Biztos, jó genetikát örököltem, pedig a családban csak egy nagynéném volt, aki elérte a kilencvenediket. Mostantól én vagyok a második, aki ilyen hosszú időt megélt.”

Nick Ferencné egész életében pénzügyi előadóként dolgozott. A férjével az első munkahelyén, a Fővárosi Fürdőigazgatóságnál ismerkedett meg. Később külön munkahelyük lett, mert Márta néni a főnökét követve más vállalatoknál intézte a pénzügyi dolgokat.

„Amikor zuglói lettem, még másképpen nézett ki a kerület. A 7-es busz például csak a Bácska utcáig járt, és, ahol most a Polgármesteri Hivatal van, ott egykor egy nagy teniszpálya volt. A mi utcánkban van egy kis játszótér, amely sokáig csak egy homokozóból és két egyszerű hintából állt. Amikor megszülettek az unokáim, a férjem sokat levelezett az önkormányzattal annak érdekében, hogy a teret felújítsák. Ez végül sikerült, amit meg is köszöntünk a hivatalnak. Ma már nagyok és Bécsben élnek az unokáim, de, akárhányszor a szép kis játszótérre nézek, a férjem is mindig eszembe jut.”