Mesekönyvet írt Gadányiné Harmath Ottilia, a Zuglói Egyesített Óvoda Mókavár Tagóvodájának óvodapedagógusa. A meséje a második magyar űrhajósról, Kapu Tiborról szól, mely történet nemcsak a gyerekek, hanem a hős érdeklődését is felkeltette.

„A bátyám mindig is nagy „űrrajongó” volt, az évek során önszorgalomból alaposan beleásta magát a témába, így érthető, hogy Kapu Tibor űrutazása nálunk otthon nagyon fontos esemény volt”– mesélte a Róna parki intézmény Teknős csoportjának óvónője –

Olyannyira, hogy Ottilia néni a nyár folyamán a testvérével együtt látogatott el a Millenárison megrendezett közönségtalálkozóra, ahol személyesen is meghallgathatta a magyar űrhajós élménybeszámolóját.

„Olyan szerencsém volt, hogy én voltam az utolsó ember, akit közel engedtek Tiborhoz. Ezt kihasználva nemcsak aláírást kértem tőle, hanem még néhány szót is tudtunk váltani. „

Így történt, hogy Kapu Tibor a találkozóra hozott „Hogyan legyünk űrhajósok?” című könyvbe nemcsak a nevét, hanem egy üzenetet is beleírt, melyben sok sikert kívánt a Teknős csoport gyerkőceinek az életben.

„Ősszel az első dolgom az volt, hogy ezt a csodás találkozást elmeséltem a gyerekeknek, és ez a kedves gesztus annyira felbuzdította őket, hogy onnantól kezdve maguktól kezdték el lerajzolni Kapu Tibor űrutazását. Nagy lelkesedéssel ástuk bele magunkat a témába és egy projekt keretén belül levetítettem a felbocsátást és a visszaérkezést is a Földre, melyet végig szurkoltak a gyerekek. Meséltem nekik a HUNOR Programról is, ami szemmel láthatóan érdekelte őket.”

Az ősz folyamán sok rajz készült a Teknős csoportban, amelyek érdemesnek bizonyultak arra is, hogy közszemlére tegyék őket. Ottilia néni először kiállította őket az óvodában, így a szülők is megcsodálhatták. Aztán felmerült, hogy egy albumba ragasztják őket, végül mégsem ez lett.

„Nem akartam, hogy a gyerekrajzok elkallódjanak, szerettem volna ajándékba adni Tibornak, ezért egy mesét írtam hozzájuk, majd a történetet az illusztrációkkal együtt egy könyvbe szerkesztettem. Ebből a könyvből, mely önköltséges volt, mindössze tíz példány készült, de máris nagy az igény az újra nyomására.”

A tíz példány egyike pedig Kapu Tiborhoz is eljutott. Ehhez Ottilia néninek egészen Balatonfüredig kellett utaznia, ahol a hagyományos űrkongresszust tartották. Kapu Tibor az esemény díszvendége lett volna, de egy betegség miatt, nem tudott jelen lenni. A zuglói óvodapedagógus, tehát a vele együtt készülő Cserényi Gyula tartalékos kutatóűrhajóst kérte meg a kézbesítésre. Illetve vele tolmácsoltatta azt a meghívót is, mely neki és Kapu Tibornak szólt Zuglóba.

„Nagy öröm számunkra, hogy a könyvünk célba ért, és nagyon megtetszett Kapu Tibornak, akinek a menedzsmentje már fel is vette velünk a kapcsolatot, és reméljük, hogy a közeljövőben személyesen is megkeres majd bennünket.”

A mesés találkozásról pedig mi is beszámolunk majd.