„Rendben van, ha festesz, rajzolsz, az is, ha firkálsz, de azzal sincs semmi baj, ha csak jelen vagy és hallgatsz” – ezek a legfontosabb jellemzői az Őszirózsa Idősek Klubjában folyó művészetterápiás foglalkozásnak. A hangolódást mindig a témához kapcsolódó színes kompozíció, a zárást csengő és handpan dob rezgések segítik, a kettő közti másfél óra pedig a lelket gyógyítja.

Kávai Zsuzsanna, a klub vezetője, szocio- művészetterapeuta havonta egyszer az irodalmat, a zenét, az alkotást választja ahhoz, hogy felszínre hozza a tagokból a bennük lévő érzéseket. Az idősek nyitottak a foglalkozásra, rendszeresen tizenkét, tizenöt fő ül le az asztal köré. Az asztalon lévő színes fonalak, virágok, gyertyák, szirmok, kártyák által indított beszélgetéssel kezdődik a program. A résztvevők elmondják, hogy vannak, mik foglalkoztatják őket és ahhoz milyen színt vagy képkártyák társítanának. A következő körben egy-egy témáról beszélgetnek, ilyen lehet például a személyes pajzs, majd a 20-25 perc alkotóidő alatt krétával, filccel, festékkel készülő alkotásokkal láttathatják a bennük rejlő gondolatokat, érzéseket – aki szeretné, meg is oszthatja ezeket a többiekkel. Így lehetőség nyílik arra is, hogy kapcsolódjanak egymáshoz a résztvevők, javaslatokat, személyes tapasztalatokat adhassanak át egymásnak.

Ugyanakkor semmi sem kötelező, sőt, csak azt szabad csinálni, ami jól esik.

„Ha valaki bejön, és nem kapcsolódik be a beszélgetésbe, nem alkot, hanem inkább csendben van és figyel, mert neki éppen az tesz jót, az is rendben van. Mint ahogy az is, ha csak egy vonalat húz vagy firkál – magyarázta Kávai Zsuzsanna. – Hiszek abban, hogy a művészet gyógyít, eszközt ad, hogy kioldjuk azt, ami bennünk van. Hiszem azt is, hogy egy idősklubban is működik egy ilyen foglalkozás, hiszen a nyugdíjasok leéltek egy életet úgy, hogy csinálták a feladataikat, elfogadták azokat, amik történtek velük, ám hogy azok milyen hatással voltak rájuk, sosem, vagy csak kevesebbet foglalkoztak” – fogalmazott a szakember, aki arra is figyel a témák feldolgozásánál, hogy az idősek csak annyit osszanak meg magukról, az érzéseikről, ami biztonságos számukra és nem érzik emiatt kellemetlenül magukat másnap kártyázás vagy éppen tánc közben.

Kávai Zsuzsanna egyébként két évvel ezelőtt végezte el a művészetterapeuta képzést, de már gyerekkorában segítségül hívta a művészeteket – természetesen akkor még tudat alatt. Felnőttként realizálta, hogy ha valamilyen nehézségbe ütközött, szomorú vagy mérges volt, addig táncolt vagy rajzolt, amíg jobban nem lett. Utóbbi tevékenységből mandalák születtek, amik a lelke lenyomatai lettek. Az alkotásokból később szülővárosában, Zentán Léleknyi mandala címmel nyílt meg első rajzkiállítása. A cím pedig máig elkíséri, ezen a néven indít csoportfoglalkozásokat felnőtteknek is.