Kilencven esztendős Zugló Díszpolgára, a legrégebben hivatalban levő főrabbi, az utolsó rabbi, aki egyben holokauszt-túlélő is, dr. Kardos Péter, a Zsidó Hitközség Zuglói Templomkörzetének vezetője.

Kardos Péter 1972 óta vezeti rabbiként a zuglói zsinagógát, így ma ő Magyarország egyetlen zsidó egyházi vezetője, aki több mint ötven éve ugyanabban a közösségben tevékenykedik. A május 11-én 90. életévét betöltő főrabbi nem is akart lelki vezető lenni, eredetileg lengyel idegenvezetőként dolgozott.

„Az 1956-os forradalmat követően találkoztam Scheiber Sándorral, aki tudta rólam, hogy kántorkodom, és megkérdezte, nem akarok-e rabbi lenni. Elmondta, az intézet teljesen kiürült, de ő hisz benne, hogy fel lehet támasztani az intézményt. Scheiber Sándor egy rendkívül szuggesztív személyiség volt, egy született rabbi, aki belénk tudta plántálni lelkesedését. Így történt, hogy az ő rábeszélésére, illetve amiatt, mert féltem, hogy behívnak katonának, jómagam és több civil zsidó fiatal részvételével újra indult a rabbiképzés Magyarországon.”

Kardos Péter ortodox (a vallást szigorúan gyakorló) zsidó családból származott. Korán megismerkedett a vallással, előbb a Kazinczy utcai zsinagóga gyerekkórusában, majd a Hunyadi téri és a Bethlen Gábor téri zsinagógák felnőtt kórusában énekelt. Kitanulta a kántorságot, és a kispesti zsinagógában helyezkedett el. Mint mesélte, sokszor kellett Kispestről a belvárosi otthonába hazagyalogolnia szombatonként, amikor későbbi rabbitársával azt kellett bizonyítania, hogy zsidó ember szombaton nem ül tömegközlekedési eszközre.

„A mi családunkban már az is szentségtörésnek számított, hogy én egy neológ (az ortodoxnál modernebb) rabbiképzőbe jártam. Mi nem jártunk a Dohány utcai zsinagógába, mert ott szombatonként orgonán játszottak, nem jártunk a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógába, mert azt állítólag szombaton is építették.”

Így lett Kardos Péterből neológ rabbi. Igaz, nem 1963-ban, amikor elvégezte a rabbiképzőt, hanem majd tíz évvel később.

„Az IBUSZ-nál helyezkedtem el lengyel idegenvezetőként. Sokat kellett utaznom, nem egy családbarát állás volt. Amikor megszületett a lányom, 1971-ben, nekem is döntenem kellett: vagy családapa leszek, vagy maradok utazgató idegenvezető. Anyám rábeszélésre végül visszamentem Scheiber Sándorhoz, és elmondtam neki, hogy most már kész vagyok a rabbiságra. A lengyel tudásomnak később is hasznát vettem, amikor 1991-ben II János Pál pápa először Magyarországra jött, és fogadta többek között a hitközségünk küldöttségét is, én mondtam neki lengyelül a köszöntésünket.”

Kardos Péter rabbiként először a kispesti hitközségnél helyezkedett el, majd egy évvel később egyházvezetői utasításra Zuglóba került.

„Félve érkeztem a kerületbe, mert 1967-ben szem- és fültanúja voltam a zuglói nyilas pernek. S, bár a háború borzalmaiból magam is sok mindent megéltem, szörnyű volt végighallgatni egyes szám első személyben azt a sok mocskot, amit Kröszl Vilmos és társai elkövettek. Az 1944-45-ös hónapokban a zuglói zsinagóga is helyszíne volt a kínzásoknak és kivégzéseknek, nem csoda, hogy remegő térdekkel léptem át a kapuit.”

A Kardos-család több tagja is a Holocaust áldozata volt. A nagyszüleit és távolabbi rokonait a Városmajorban – Kun páter hírhedt bandája által – végezték ki, édesapját az osztrák – magyar határon lőtték le, édesanyja csak úgy élte túl a háborút, hogy megszökött a munkaszolgálatból.

„A Kertész utcai csillagos házból édesanyámmal és a nővéremmel átköltözhettünk a Tátra utcai védett házba. Ez azonban a nyilasokat nem nagyon érdekelte. Egyszer jöttek, mindenkit letereltek az utcára, a lakásajtókat nyitva kellett hagyni (hogy könnyebben kirámolhassák az otthonainkat), levittek minket a Duna-partra, négyes sorokba állítottak. Ekkor jött egy autó, mondtak valamit a nyilasok vezetőjének, aki utána dühödten kiparancsolta a sorból a gyermekeseket, így minket is. Visszavittek a Tátra utcába, ott hallottuk meg a sortüzet a Duna-part felől.”

Ötvennégy éve vezeti már a zuglói zsinagógát Kardos rabbi, aki ezért a kerületi önkormányzattól előbb a Zuglóért Emlékérmet, majd a díszpolgári elismerést is átvehette. A több mint ötven év alatt megtapasztalhatta, milyen volt, amikor rendőrök őrizték a Thököly úti zsinagógát (a két szomszédos kocsma handabandázó közönsége miatt), megtapasztalhatta azt is, hogy lehet egy zsinagógában is kulturális rendezvényeket, jazzkoncerteket, filmvetítéseket, „standup” előadásokat tartani. Megélte, hogy a nyolcvanas években betörtek, a kilencvenesben belőttek a zsinagógába (azóta van golyóálló üvegből az összes ablak), és részese volt a 2016-os tűzvésznek, majd az azt követő felújításnak is.

Kardos Péter rabbi nem mellesleg a MAZSIHISZ által kiadott Új Élet című újság több mint harminc éve hivatalban levő főszerkesztője is. Decemberben még ő mondott imádságot a Hanuka ünnepen a Thököly úti zsinagógában, de az egészségügyi állapota miatt az idei holokauszt megemlékezésen már nem tudott részt venni. A főrabbinak mielőbbi gyógyulást és nagyon boldog születésnapot kívánunk!