Szecsődi Tamás volt a vendége a zuglói Smankerli Cukrászdában rendezett irodalmi estnek még áprilisban, melyen a Szent István Gimnázium magyar szakos pedagógusa irodalmi munkái mellett saját pályafutásáról is szót ejtett.
Szecsődi Tamás 2003 óta tanít magyar irodalmat és nyelvtant, időnként pedig etika, mozgókép és filozófia tantárgyakat a zuglói Szent István Gimnáziumban, tíz éven át a színjátszókör munkáját is vezette.
„Az iskola közismerten reálbeállítottságú. Bár az alapvetően orvosnak, mérnöknek készülő diákok inkább a reál tárgyakra fogékonyak, de logikus gondolatmenetekkel az irodalom is érdekessé tehető számukra. Ezért is érzem jól magamat a zuglói iskolában.”
Tamás pályája nem egy hétköznapi pedagógustörténet. A rendszerváltás előtt a szentendrei Ferences Gimnáziumban érettségizett, ahol végzős diákként úgy döntött, az érettségi bizonyítvány megszerzése után beáll ferences szerzetesnek. Egyéves katonai szolgálat után, 1989-ben novícius lett Esztergomban, majd Pasaréten hat évig teológiát tanult. Párhuzamosan pedig az ELTE magyar szakát is elvégezte.
„1996-ban szenteltek pappá, és rögtön tanítani kezdtem a Ferences Gimnáziumban. A tanítás mellett szentmiséket, lelkigyakorlatokat tartottam, gyóntattam a hívőket, ám néhány évnyi egyházi tevékenységet követően úgy döntöttem, kilépek a rendből.”
Hogy mi volt ennek hátterében? Elsősorban az, hogy egy fiatalember megpróbálta az egyházi dogmákkal szemben a saját útját járni. A kilépésben szerepet játszott, hogy sokszor nem értett egyet az egyház szigorú és gyakran egyoldalú szabályaival.
„Életemben két jó döntést hoztam: egyszer azt, hogy beléptem a rendbe, majd pedig azt, hogy kiléptem onnan.”
De utóbbi döntése nehézségeket hozott. Felszentelt papként lelkileg is megviselte a rendből való kilépése, melyért az egyház meg is büntette: hiába akart civil emberként több egyházi intézményben tanítani, a klérus ezt konzekvensen megtagadta tőle.
„Abban a lelkiállapotban jó volt a Szent István Gimnáziumban otthonra lelni. Mivel kollégáim legtöbbjével mindmáig jó, sokukkal baráti a kapcsolatom, azóta is szívesen tanítok itt.”
Szecsődi Tamásnak ma már családja, felesége és kislánya is van. Látszólag hétköznapi életet él, de a hit mind a mai napig jelen van az életében. Ez pedig leginkább irodalmi munkáiból derül ki. Eddig Szecsődi Tamás Leó néven négy könyve jelent meg: 2004-ben a Mesék tíz órakor című mesekönyvvel debütált. A kötet azokat a kis történeteket tartalmazza, melyet az egykori ferences szerzetes és lelkipásztor a gyerekeknek szóló szentmiséin szentbeszédek gyanánt mondott el. 2007-ben a Vándorbot nélkül című verseskötete is megjelent, mely kötet a szerzetesrendben eltöltött bő évtizednek, majd kilépésnek, Isten- és igazságkeresésnek, barátságnak, szeretetnek és szerelemnek, az egész ifjúkornak lírai lenyomata. Az utóbbi években pedig elsősorban regényeket írt. Kettő közülük, a Sirák fiai és a Domboldal meg is jelent, és mindkét történetnek kötődése van az egyházhoz és a hithez.
„Hétköznapi emberként, férjként és családapaként ma már kevesebb időm jut az írásra. De azért így is elkészült egy újabb művem, egy kisregény Manuel címmel, amely valójában egy modern Jézus-történet. Ez a munka egyelőre még az asztalfiókomban érlelődik, de talán ez is megjelenik egyszer.”
