A főváros terjeszkedésével a huszadik század hajnalán számos figyelemre méltó villát emeltek Zuglóban. Közülük az egyik legérdekesebb Balázs Béla Hugó Ilka utcában építtetett, nagyvárosi környezetben szokatlan, vidéki nemesi kúriára emlékeztető háza. Az 1922-ben létesített villát tulajdonosai nem használták, átadása után többlakásos házra bontatták, és tehetős embereknek bérbe adták. A második világháború után államosított villa jellegzetes vonásait megőrizve ma is áll, kertjét azonban a szomszédságában működő bölcsődéhez csatolták.
A főváros terjeszkedésével az 1880-as években nagyarányú út- és lakásépítés indult meg Zuglóban. Az 1890-es években már szép házak álltak a Csömöri úton (1906-tól Thököly út) és az Erzsébet királyné útján. A parcellázást követően ekkoriban indult meg az Ilka utca kialakítása is, ahol hamarosan nagypolgári lakások és villák váltogatták egymást.
Teniszpályából házhely
Nem minden telket építettek be azonnal, voltak olyanok, amelyek évtizedekig üresen álltak. Ezek közé tartozott az Ilka utca 41–45. alatti 1500 négyszögölös ingatlan is, amelyen a tulajdonosa teniszpályát üzemeltetett és csak 1914-ben kezdett árulni. A telket 1916-ban Obersohn Miksa vette meg és még abban az évben házat építetett rá.
Obersohn az épületet 600 négyszögölös telekrésszel a következő év májusában eladta Balázs Béla Hugó gyárosnak, a magyar királyi kormányfőtanácsosának, aki az ingatlant bérbe adta.
Balázs és a felesége, Schuler Lujza csak az 1920-as évek elején döntött úgy, hogy Obersohn-féle épületet lebontatja és a helyére a saját ízlésüknek megfelelő villát építtetnek. A tervek elkészítésével Hikisch Rezső építészmérnököt bízták meg. A statikai terveket Katona János készítette. Az építkezés 1922 márciusában indult és decemberben fejeződött be. A kivitelező Molnár Sándor építési vállalkozó volt.
Klasszicizáló stílus
Az építész a vidéki nemesi kúriára emlékeztető copfstílusú házat tervezett, amelyet az utcától 20 métere helyezte el a kertben egy 50 centiméteres feltöltésre. A földszintes, beton alapfalakkal ellátott, tégla falazatú és vasbeton födémű villa Hódfarkú cseréppel fedett kontyolt nyeregtetőt kapott.
A tervező az épületet a ház stílusának megfelelő belső spalettás ablakokkal látta el, amelyek külső szárnya kifelé, míg a belső befelé nyílt.
Az utcával párhuzamos, téglalap alakú villa főbejárata a baloldalon volt. Emellett az épületbe az előkertből és a hátsókertből is be lehetett jutni.
A ház az utcai traktusában kapott helyet a szalon, az úriszoba, az ebédlő és két hálószoba. A főbejáraton belépőt egy előszoba fogadta, amelyet a hall, a tálaló, a ruhatár, a fürdőszoba, illetve másik két hálószoba követett. Az építmény hátsó részében volt az inas és a komorna lakrésze. A szobákat tölgyfa parkettával, míg az egyéb helyiségeket mettlachi lappal burkolták. A háznak melegvizes fűtése volt, azonban a hallban egy valódi kandalló is állt.
Az alagsorban szoba-konyhás házmesterlakás, cselédszobák, konyha és kiszolgáló helyiségek voltak.
Az épület vakolt homlokzattal készült és az utca felőli sarkait háromnegyed-köríves bővítés zárta le. A lépcsők haraszti kőből készültek.
A ház utca felőli oldalán oszlopcsarnokos fedett terasz van, amelyről a kertbe, illetve az ebédlőbe lehetett jutni. A balkon fölött timpanon helyezkedik el, amelyben egy fekvő nőt ábrázoló dombormű látható.
Villából bérház
A ház alig készült el máris átalakították. Vélhetően a tulajdonosok rájöttek, hogy ebben a formájában nem tudják hasznosítani. 1923-ban az épületet több lakásra bontották, illetve a kerti traktus jobb oldalához külön bejárattal rendelkező, kétszintes toldalékot építettek. Ennek a földszintjén előszoba, egy lakószoba volt, míg az emeletén terasz a tetőtérben pedig ruhatár volt.
Az átépítést követően a tulajdonosok kiadták a házat. A bérlők között volt egyebek mellett Haidekker Béla, a Magyar Fémlemezipar Rt. igazgatója, gróf Cziráky Lászlóné, illetve dr. báró Dániel Tibor is. Ez utóbbi személy volt annak a Horch 780-as autónak a tulajdonosa, amely az 1934-ben készült Meseautó című filmben szerepelt.
Balázs Béla Hugó 1933-ban elhunyt, Az Ilka utcai ház a feleségére szállt, aki végrendeleti úton Palik Egonnéra hagyta.
A villát a második világháború után államosították, bal oldalának egy részét lebontották, a tetőterét pedig beépítették. A ház utca felőli kertjét leválasztották és a mellette működő Vadvirág bölcsődéhez csatolták.
A fővárosi védettség alatt álló épületet az elmúlt időszakban felújították, azonban a homlokzata nem kapta vissza eredeti díszítését.
