November elején újabb legendás edzőt köszöntött a BVSC-Zugló Asztalitenisz Szakosztálya. A nyolcvanesztendős Lipovits Gyula közel ötven éve fontos szereplője a zuglói klub szakmai stábjának.

Lipovits Gyula 15 évesen kezdett el pingpongozni. Játszott a BEAC, majd a VM Közért csapatában. Ez utóbbi együttes színeiben „ádáz” ellenfele volt a nagy BVSC-nek, amely mögött sokszor végzett második helyen a bajnokságban. A VM Közérttel kétszer volt ezüstérmes a Vásárvárosok Kupájában is, legnagyobb „egyéni” sikerét pedig szintén a zuglói klubnak köszönheti, hisz egy alkalommal a BVSC-s Börzsei Jánossal párban nyerte meg az országos bajnokságot. A legjobb helyezése a magyar ranglistán a 14. volt, de mindezt egy olyan időszakban érte el, amikor Jónyer, Klampár és Gergely nemcsak a magyar mezőnyt, hanem az egész világot uralta.

Lipo ma főleg újoncokkal, serdülőkkel és ifikkel dolgozik. Az elmúlt évtizedekben olyan játékosok fordultak meg a keze alatt, mint Németh János, Monostori Péter, Vitsek Iván, Lindner Ádám, Bátorfi Zoltán, Varga Zoltán, Németh Károly, Marsi Márton, Fazekas Péter, Pagonyi Róbert, Jakab János, Zwickl Dániel vagy Molnár Krisztián, akik a hazai és a nemzetközi versenyeken is rendre sikereket értek el.

„1978-ban még csak edzőpartnerként látogattam a BVSC asztalitenisztermét – emlékezett vissza a múltra -, ám Herendi Iván barátom addig csábított, mígnem 1985-ben otthagytam a vállalati osztályvezetői állásomat, és beálltam a klub edzői közé.”

Ha már Herendi Iván nevét említettük, tegyük hozzá, hogy a nemrégiben szintén a nyolcvanadik születésnapját ünneplő szakember nemcsak mentora, hanem jóbarátja is volt Lipovits Gyulának.

„Gyulával szorosan összefonódott a pályafutásunk – mesélte Iván -, a zuglói klub mellett a válogatottnál és külföldön is együtt dolgoztunk.”

1993-ban Lipovits Gyula a serdülő válogatott edzőjeként nagy szerepet játszott abban, hogy Gárdos Róbert vegyes párosban Európa-bajnoki aranyérmes lett. Előtte pedig a görög válogatott edzőjeként dolgozott együtt Ivánnal, és ennek a munkának a gyümölcse volt, hogy a görög asztaliteniszsport Maria Mirou személyében megszerezte első korosztályos Eb-érmét. Görögországban is nagy hangsúlyt helyeztek a tehetségek menedzselésére, többek között az akkor még csak tízesztendős Panagiotis Gionis pályafutását is ők egyengették, akiből aztán felnőtt korára európai éljátékos lett. Ezt a munkát pedig a Szőnyi útra visszatérve is folytatták, melynek eredményeként a BVSC 35 éven keresztül folyamatosan nyerte az Országos Fiú Utánpótlás Pontversenyt.

„A sikerek sosem egy embernek, hanem mindig egy szakmai teamnek voltak köszönhetőek – mondta Lipo, mikor születésnapján felolvasták az érdemeit. – Mi mindig csapatban dolgoztunk, így mindenen, az eredményeken és a kudarcokon is közösen osztoztunk.”

Korábbi tanítványai, akik közül néhányan már a mai asztalitenisz-szakosztály szakmai teamjét erősítik, elmondták, „Gyula bácsinak mindig is egyéni stílusa és sajátos humora volt, de emellett, ha kellett, képes volt szigorú is lenni”. Mindez pedig kellett ahhoz, hogy a BVSC-Zugló Asztalitenisz Szakosztálya az évek során Lipovits Gyulával a fedélzetén ne csak egy eredményes műhellyé, hanem egy példamutató közösséggé is váljon. Egy olyan közösségé, amely tud köszönetet is mondani. Ezúttal pont neki, a nyolcvanesztendős Lipo bá’nak.