Nyolcvanesztendős lett Herendi Iván, a BVSC-Zugló Asztalitenisz Szakosztályának korábbi legendás edzője és vezetője. A kiváló trénert születésnapján Rózsa András polgármester, illetve barátai és tanítványai köszöntötték a Szőnyi úti pingpongteremben. Az ünneplők között ott volt a legendás trió két tagja, Klampár Tibor és Gergely Gábor is.

Herendi Iván neve fogalom a magyar – és a zuglói – sportban. A szakember ugyanis több mint hatvan éve fontos szereplője már a hazai pingpongéletnek. Játékosként a Pénzügyőr sportolója volt, edzőként pedig itthon kizárólag a BVSC-Zuglóhoz kötődött. Herendi Iván mérnöki hivatását váltotta edzői, sportvezetői tevékenységre, 1977 óta dolgozik utánpótlás-edzőként, vezetőedzőként, szakosztály-igazgatóként, elnökként. Akkor lett a zuglói klub szakmai gárdájának tagja, amikor még olyan világsztárok játszottak az egyesületben, mint Rózsás Péter és Gergely Gábor. Vezetésével aztán a BVSC szakosztálya a hazai férfi utánpótlás-nevelésben három évtizeden keresztül, megszakítás nélkül az első számú műhelynek számított. Emellett 15 éven át a magyar férfi utánpótlás-válogatott szakvezetője is volt. Tanítványai számos aranyérmet és több mint 30 dobogós helyet szereztek az ifjúsági és serdülő Európa-bajnokságokon. Zuglói munkáját mindössze kétszer szakította meg, egyszer amikor a görög felnőtt válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki, illetve amikor az izraeli ifjúsági válogatott edzője volt.

Távollétében teljesen leamortizálódott a zuglói szakosztály, így a Közel-Keletről hazatérve a nulláról kellett felépítenie az egykor szebb napokat látott műhelyét. Mit tesz ilyenkor egy jó pedagógus? Kineveli a jövő nemzedékét. Először jött Zwickl Dani, aki ötször nyert korosztályos EB-t, amit aztán Jakab Jani megismételt. Az i-re a pontot pedig Molnár Krisztián tette fel a maga három korosztályos aranyérmével. Herendi Iván lendületét – bár alaposan megtörte -, de nem akasztotta meg, hogy 1995-ben személyesen élte meg egyik tanítványa, a fiatal Molnár János és családja szörnyű tragédiáját. A magyar sport egyik legszebb gesztusa volt, hogy az autóbalesetben elhunyt tehetség emlékére Iván és kollégái 25 éven keresztül szerveztek rangos nemzetközi emlékversenyt és mementót a Szőnyi úti csarnokban. Emellett ötletgazdája és főszervezője volt az Ifjúsági Asztalitenisz Világfesztiválnak is, melyet eddig öt alkalommal rendeztek meg Magyarországon. Ezeken a versenyeken az összes kontinens több mint 50 országának 600 tizenéves versenyzője mellett a teljes hazai utánpótlás mezőny részt vett és jutott nemzetközi versenytapasztalatokhoz.

A jubiláló edző negyvenkét év után – nem önszántából – 2019-ben távozott a BVSC-től. Őt azonban ez sem tudta megtörni, a mai napig él-hal a klubért és a sportágért.

„Lehet, hogy most nyolcvanéves lettem, de én nem érzem magamat annyinak – hárította el gratulációnkat. – Nekem még nagyon sok tervem van, amiket szeretnék meg is valósítani.”

Iván nem a levegőbe beszél, hisz mióta „nyugdíjazták”, még a korábbinál is elszántabban és kitartóbban dolgozik az asztaliteniszért. Elindította és két évig többedmagával működtette a Jövő Reménységei Programot. Közben Győrben négy Reménységek Kupája nemzetközi utánpótlás versenyt is szervezett, idén nyáron pedig megrendezte az első Reménységek Európa Játékát, mely versenynek jövőre folytatása is lesz. Nem csökkent az energiája és a tempója sem, s bár ma már nem a Bajnokok Ligájában irányítja csapatát (korábban ezt hatszor is megtette), és nem a világhírnevet szerzett „Svédületes Gálát” szervezi, elmondása szerint a gyerekek között is megtalálta a helyét, és jól érzi magát.

Nos, pingpongos gyerekből is bőven akadt azon a rendezvényen, melyen a születésnapja alkalmából a tanítványai, a barátai és kollégái köszöntötték őt augusztus 26-án. Aznap Iván megilletődve lépett be a négy évtizedig otthonát jelentő Szőnyi úti pingpongterembe, ahol vastapssal köszönték meg neki az elmúlt hatvan évben végzett munkáját. A MOL Tehetséggondozásért díjjal, a MOATSZ- és Edzői Életmű Díjjal, illetve Rátonyi Gábor Emlékserleggel kitüntetett szakembernek ez a taps jelentette élete és munkássága legnagyobb elismerését.

„Gyerekként szerencsém volt megismerni Iván bácsi nevelési elveit – mondta Rózsa András polgármester -, ő nemcsak asztaliteniszezni, hanem tisztelettudóan viselkedni és önállóan gondolkodni is megtanított bennünket.”