Hogy van Bömbi, Döme és Margit? E kérdést intézte Varga Niki tengerbiológushoz Szabó Zoltán Attila Kölcsey-díjas író a Zuglói Ifjúsági Ház XXI/21. Klub vadonatúj programsorozatának nyitó eseményén, melyet a Magyar kultúra napján, január 21-én rendeztek meg.
Szabó Zoltán Attila a közelmúltban megjelent XXI. század, 21 női sors című könyvében olyan nők történetét mutatja be, akik segítők, tanítók, a közösségek szervezői, egyikük Varga Niki tengerbiológus, a Fővárosi Állat- és Növénykert Cápasulijának szakembere.
„Bömbi és Döme az állatkert homokszínű dajkacápái”- válaszolt a bevezetésben elhangzott kérdésre Niki. „A cápasulit 2018 decemberében nyitottuk meg és ők ugyan nincsenek kezdetektől velünk, de Margit, aki viszont rozsdás dajkacápa, az első beköltözőnk volt. Bömbi, a második, nagyon közel áll a szívemhez, mérete szerint az egyik legnagyobb cápája a cápasulinak. Sikerült kiépíteni egy olyan közeli kapcsolatot egymással, mely a cápatréning kialakításában volt nagy segítségünkre.”
Niki hangsúlyozta, hogy a cápasuli lakóit nem cirkuszi mutatványokra idomítják, hanem a természetes viselkedésüket megfigyelve felkészítik őket például állatorvosi vizsgálatokra, vagy a látogatóknak rajtuk keresztül bemutatják a cápák viselkedését.
Sokan hihetik azt, hogy Niki állandó veszélyben él, de történetei alapján ez nem teljesen igaz.
„Nem szabad elfelejteni, hogy a cápák vadállatok. Az állatkertészek azt tartják, hogy a legveszélyesebb állat az, akit már megszoktunk. De az is igaz, hogy az ember cápákról kialakított képe az ismeretlenségből eredő félelem” – magyarázta Niki, aki hosszú évek utáni tapasztalatból tudja, hogy nem teljesen kiszámíthatatlanok. Ha tengerben találkozik egy veszélyesebb cápával, akkor felveszi vele a szemkontaktus, nem kapálózik, hanem megvárja, amíg az állat elúszik mellett. A prédaállat nem mer a cápa szemébe nézni, mert retteg, de a határozott szemkontaktus a félelemnélküliséget jelenti az állatnak.
„A cápasuliban kedvencem Bömbi, akivel együtt dolgozni felüdülés, nagyon sok sikerélményem van vele. A társaihoz képest nagyon türelmes, szelíd természetű. A tréningek során hat cápára jut egy emberre, az izgágább állatokkal hosszabb ideig foglalkozunk, ilyenkor Bömbi mindig békésen vár. Döme viszont egyszer elkapta a lábam, mert nem figyeltem rá, miközben a zebracápát tréningeztem. Ilyenkor egy target botot tartok a vízbe és azt kell felismerniük, ilyenkor én mellig a vízben állok egy platón. Döme elkezdte böködni a combomat, hogy figyeljek rá. Annyira erőszakoskodott, hogy elvezettem a zebracápát a platform másik végébe, erre Döme követett engem, majd szembe fordult velem és bekapta a lábfejemet, rászorított. Ugyan apró, veszélytelen fogai vannak, de a szorítása erős. Abban a pillanatban befejeztem a tréninget, és kijöttem a vízből, jelezve, hogy nálam ilyen viselkedéssel nem ér el semmit.”
Margitot, a cápasuli őslakosát, aki már kiismerte a hely szokásait, az egyik legokosabb cápának tartja Niki, ami miatt meggyűlik a baja vele a tréningeken.
„Az etetés három etetőállomáson zajlik, melynek az a célja, hogy az állatok nyugodtan tudjanak táplálkozni. A szirtcápa nagyon félénk, ezért egy külön állomást alakítottunk ki, egy másik helyen a dajkacápák, és egy harmadikon a rajhalak esznek”- vázolta fel a helyzetet Niki. „A szirtcápa nagyobb méretű makrélát kap, míg a dajkacápák főleg garnélát, puhatestűt. Margitnak tetszett a makréla, és mindenáron meg akarta szerezni a nagyfalatot. Megfigyelte, hogy a szirtcápát hol etetjük, és rendszeresen annál az etetőállomásnál körzött. Ilyenkor kihúztuk a falatot a vízből, jelezve, hogy ő ott nem ehet. Megvártuk, amíg visszament a saját helyéhez, és úgy dugtuk a makrélát a vízbe. De Margit túljárt az eszünkön, ugyanis elbújt az etetőhíd alatt, és megvárta, hogy visszakerüljön a falat a vízbe, majd megkaparintotta, megtanulta kijátszani a rendszert. Azóta is küzdünk ezzel „– zárta a történetet Niki, aki sokáig nem is tudta, hogy létezik a tengerbiológus hivatás.
A szüleivel gyermekkorában sok időt töltött Görögországban, imádta a tengert, az ott fellelhető élőlényeket. Középiskolás volt, amikor már tudta, hogy tengerbiológus akar lenni. Nagyon jól tanult, és nagy anyagi áldozatok árán, de megszerezte a nemzetközi érettségit, majd Skóciában megint csak rengeteg mellékmunkát vállalva végezte el az egyetemet. A tengerekben, az óceánban nemcsak az állatok viselkedését kutatja, hanem a környezetszennyezés hatásaival is szembe találja magát. Ezek ellen fellép minden nyilvános szereplésekor, cikkeiben.
Itt kukkanthat be a Budapesti Állatkert pillanataiba webkamerán keresztül, az egyiken a cápasuli életét is követheti valós időben:
A cápasuli kulisszatitkairól itt olvashat és nézhet meg egy nagyon izgalmas filmet, mely 2024. márciusi bejegyzésben található meg (forrás: Fóvárosi Állat- és Növénykert weboldala)
