Végvári Ádámmal nem könnyű időpontot egyeztetni, mert a Neoton Famíliát még mindig sokfelé hívják, így az együttesnek rengeteg fellépése van. Mint mondta, számára az a legnagyobb pihenés, ha hazaérkezik zuglói otthonába. A zenész júliusban ünnepelte 75. születésnapját, ennek apropóján nemcsak a múltról, hanem a jövőről is kérdeztük.

„A hetvenéves szülinapommal ellentétben idén lesz egy jubileumi fellépésem. Október 29-én az Erkel Színházban lesz majd az Ádám 75 koncert, amely az én pályafutásomról fog szólni tele vendég fellépőkkel. Köztük természetesen a Neotonnal is. Egy igazi férfias koncertet tervezek, így az átlagnál rockosabb hangzásra számíthatnak majd a nézők.”

A nyolcvanas évek ünnepelt sztárzenekara, a Neoton Família 61 esztendővel ezelőtt alakult. Igazán ismertté 46 éve vált. Ám a tények ismeretében is nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy a zenekar zuglói frontembere, Végvári Ádám júliusban már a hetvenötödik születésnapját ünnepli.

„Igyekszem karbantartani magamat. Hetente többször is edzem a saját kis konditermemben. Régebben rendszeresen futottam is a Rákos-patak partján, de csípőproblémáim miatt az orvos eltiltott ettől a mozgásformától.”

Ádám tősgyökeres zuglóinak számít. Szinte egész életét a kerületben töltötte. A Stefánia út és a Szobránc köz sarkán levő házban nőtt fel, a Népstadion Szoborkertjében bandázott a barátaival, az Őrnagy utcai iskolába járt és a Thököly úti Petrik Lajos Vegyipari Technikumban érettségizett.

„Hat-hétévesen kezdtem el zenélni. Az édesapám amatőr gitáros volt, aki rendszeresen eljárt felkérésre szerenádokat adni. Az ő gitárján játszottam el először a Shadows-tól az Égi lovasokat, melyet apám hallva rájött, hogy van érzékem a zenéléshez. Eleinte ő tanítgatott engem, illetve az édesanyám, aki a filmgyárban volt énekkorrepetitor. Később sokat tanultam Kovács Andor jazzgitárostól és Turán Laci bácsitól is. 13 éves voltam, amikor Ihász Gábor barátommal (ő is a Stefánián lakott) megírtuk a „Kék csillag fenn az égen” című dalt, amit Szécsi Pál énekelt el, és később hibásan S. Nagy István szerzeményének titulálták. Én ugyanis még személyivel sem rendelkeztem akkor, így hivatalosan nem lehettem szerző. Ezt a trükköt egyébként később már tudatosan is alkalmaztuk, mert S. Nagy István nevével sokkal könnyebb volt a rádióba és a tévébe bejutni.”

Két hete Ádám hazafelé tartva egy belső indíttatástól vezérelve megállt a Szobránc közi háznál, belépett a kapun, felment a negyedikre, volt lakásuk ajtaja elé, majd visszament a Stefánia útra, leült egy padra és közel félórán keresztül nosztalgiázott magában.

„Eszembe jutottak a régi focimeccsek a Szoborkertben, melyben az Ihász testvérek, Kálmán és Gábor, vagy a Korálból ismert Fischer Laci is részt vettek. Jó volt látni, hogy a fiatalkori kedvenc helyünk, a Tücsök presszó még ma is működik és kedvelt a vendégek körében. És eszembe jutottak a gitáros bulik is a Szoborkertben vagy a Stefánián, melyeknek nagy szerepe volt abban, hogy előadóművész és nem egy csibész vált belőlem. Nekem Zugló mindig is a Paradicsomot jelentette.”

Végvári Ádám előbb a Metropol együttesben, majd az Universalban, a Geminiben és a Kati és a Kerek Perecben töltött be fontos szerepet, csúcsra azonban a Neotonnal jutott. EMeRTon-díj, Yamaha-díj, sikerek itthon, Japánban és Spanyolországban, turnék, koncertek, televíziós fellépések és nagylemezek váltották egymást.

„Zugló mindig is fontos helyszíne volt a zenei életemnek. Fiatalon az első klubom a Temetkezési Intézet Francia úti kultúrházában volt, amit mi csak Hullabárnak hívtunk. Aztán jött a danuviás időszakom az Universallal, a Neotonnal pedig sokszor játszottunk a Budapest Sportcsarnokban, a Petőfi Csarnokban, a Népstadionban és az Arénában is.”

1982-ben a Neotonnak egy japán turnéról hazatérve kellett beugróként fellépnie a Budapest Sportcsarnok megnyitóján. Ez volt az első igazán nagy zuglói koncertje az együttesnek. Ádámék mindenki meglepetésére élőben játszották The Edwin Hawkins Singers „Oh Happy Day” című dalát. Néhány évvel később már szilveszteri bulikat rendeztek Budapest legnagyobb sportcsarnokában, szintén nagy sikerrel. A BS leégését követően pedig következtek a Papp László Sportaréna-koncertek.

„2006-ban teljesült a nagy álmom, a Népstadionban léphettem fel, és úgy, ahogy azt gyerekkoromban Louis Armstrongtól is láttam, azaz a nézőtér közepén a közönség között. Én a „Barátom a gitárom” című számomat játszhattam így el egy szál gitárral. Óriási élmény volt.”

Kevesen tudják, hogy Ádám nem zenésznek, hanem vegyésznek tanult. A Petrik Lajos Vegyipari Technikumba járt, ott is érettségizett.

„A Petrik egy igazi zenegyár volt. Olyan elődeim és kortársaim voltak, mint Korda György, Mándoki László vagy éppen Demjén Rózsi. Azért mentem oda, mert azt hittem, a kémiát szeretem, ám Madas tanár úrnak köszönhetően rá kellett jönnöm, hogy a fizika sokkal közelebb áll hozzám. Ami biztos, a feleségemet is a Petrikben ismertem meg, később pedig az egyik lányom is odajárt.”

Ádám hetvenöt évesen is tele van még energiával, ötlettel és lendülettel. Alig várja már az együttes felvidéki és partiumi turnéját, valamint azt, hogy augusztusban a Budapest Parkban találkozhasson a rajongókkal.

„Ha valaki azt mondja nekem 1980-ban, hogy 2026-ban is a Neoton Famíliáról fog szólni az életem, akkor lehet, hogy kinevetem. Most azonban azt mondom, szerencsés vagyok, mert még mindig az együttes dolgaival foglalkozhatom.”