Radnóti Életműdíjat kapott Turczi István, a Prima Primissima-, József Attila- és Babérkoszorú-díjas  költő, műfordító, Zugló Díszpolgára, aki az indoklás szerint “költői életműve jelentősége, a zsidó sors, a holokauszt emlékezete, a magyar költészet intézményes és nemzetközi szolgálata, valamint a versmondás iránti elkötelezettsége elismeréseként” részesült ebben az elismerésben.

A Radnóti-díjat 1971-ben a Radnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaság alapította kettős céllal: egyrészt a mártírköltő emlékének ápolása érdekében, másrészt a kortárs magyar költészet támogatása, népszerűsítése, valamint az alkotók munkájának segítése érdekében. A díj odaítélésének és átadásának feladatait, valamint a díjkiosztó ünnepségek szervezését időközben a Magyar Versmondó Egyesület vette át. Az évek során ez a díj a hazai irodalmi élet egyik legjelentősebb szakmai elismerésévé vált, amit nemcsak költők és versmondók, hanem a magyar költészet, a verskultúra népszerűsítéséért tevékenykedő művészek, a versmondókat felkészítő pedagógusok, és az irodalomnépszerűsítését végző személyek is megkapják. Korábbi kitüntetettjei között azonban olyan meghatározó szerzők is szerepeltek, mint például Nagy László, Juhász Ferenc, Kormos István, Ágh István, Tolnai Ottó, Ferencz Győző, Devecseri László, Radnóti özvegye, Gyarmati Fanni, valamint Lily Ebert holokauszt-túlélő és Jávori Ferenc Fegya Kossuth-díjas zeneszerző. Ennek a jeles társaságnak lett tagja Turczi István is, aki az idei 26. Radnóti Biennálén a Győri Nemzeti Színházban életműdíjas lett. A Parnasszus irodalmi folyóirat alapító főszerkesztőjének, a PEN Club elnökének és a Költők Világkongresszusa alelnökének több évtizedes költői munkásságát, a zsidó sors és a holokauszt emlékezetének megjelenítését, a magyar költészet intézményes és nemzetközi szolgálatát, valamint a versmondás iránti elkötelezettségét ismerték el.

„Radnóti élete, költészete és tragédiája gyakorlatilag egész életemet meghatározta – mondta a zuglói költő. – Számos előadást tartottam vele kapcsolatban, és akkor is ott lehettem személyesen, amikor egykori fogolytársa, Gárdos Miklós mesélt Radnóti bori időszakáról Izraelben. Jegyzeteim vannak egyik legjobb barátjától, Vass Istvántól is. Kijelenthetem, hogy egész életemet végig kísérte a Radnóti féle hagyomány újragondolása. Éppen ezért rendkívül megtisztelő számomra ez a kitüntetés, mellyel a nyolcvanas évek óta végzett munkámat ismerték el.”

A díj névadója, Radnóti Miklós a huszadik századi magyar irodalom egyik legmegrendítőbb sorsú alkotója. Zsidó származása miatt többször is munkaszolgálatra vitték, mely élményeit rendre versben írta meg. Költői tevékenységét parázsból kivett széndarabokkal a bori munkatáborban is folytatta. Az itt született versek – például a Razglednicák – a holokauszt kivételes dokumentumaivá váltak. Radnótit fogolytársaival együtt 1944 őszén erőltetett menetben gyalogoltatták Borból Németország felé. Útközben a magyarországi Abdánál 21 társával együtt lelőtték. Utolsó verseit a háborút követő exhumáláskor megtalált notesze őrizte meg az utókor számára.