Zuglóban március a nők hónapja volt. Ebből az alkalomból két, hivatásában kimagaslót alkotó asszony alakját idézzük meg. Radák Olga egész életét a szolgálatnak szentelte, Szécsi Margit nem áldozatként, hanem teremtő erőként fogta fel az asszonyi sorsot.
A csibészhercegnő
Egyenes tartású, királynői jelenség volt, pedig pesterzsébeti munkáscsaládba született. Kortársai csibészhercegnőnek, külvárosi Antigonénak nevezték.
Szécsi Margit költő 1928-ban született, a fényes szelek nemzedékéhez tartozott, 1948–1951 között népi kollégista volt. Első versei az Új Időkben jelentek meg 1949-ben, majd a Nyugat folyóirat utódjának szánt Csillagban publikált. Egyetemi tanulmányait megszakítva 1951-ben fizikai munkára jelentkezett Dunapentelén, a Dunai Vasmű építkezésénél, itt találkozott Nagy László költővel. Szerelem volt első látásra, a két nincstelen fiatal a következő évben összeházasodott, a menyegzői lakomájuk egy tál meggy volt. 1953-ban megszületett fiúk, András, aki felnőve köteteik illusztrátora, a hagyaték gondozója lett.
Ritka művészházasság volt az övék: két egyenrangú, szuverén alkotó halálig tartó szövetsége. Soha nem rivalizáltak, Nagy László sokévi házasság után is szerelmes verseket írt feleségéhez. Érdeklődési körük is hasonló volt, mindketten rajongtak a népzenéért és a természetért. Hosszú erdei sétáin Szécsi Margit elhagyott madárfészkeket gyűjtött, somfából készült túrabotjait maga faragta.
Nem tűrte a konvenciókat
Megalkuvást nem tűrő, igazságkereső alkata sugárzik lírájából. 1952-ben, amikor sokan a könnyebb érvényesülés érdekében igazodtak a hivatalos politikai irányvonalhoz, ő kilépett a pártból. A társadalmi konvenciókat sem tartotta sokra, unokája, a szintén költő Nagy Borbála Réka visszaemlékezése szerint nem nagymamának, hanem Margitkának hívta.
1955-ben egy nyomorúságos Dembinszky utcai albérletből költöztek férjével a Derkai (ma Angol) utcába, egy tanácsi lakásba. 1967-ig éltek itt, akkor Óbudán, az Árpád fejedelem útján találtak otthonra, de ezután is visszajártak Zuglóba. Miután Sebő Ferenc több versüket megzenésítette, az Uzsoki utcai Kassák klubbeli táncházak állandó vendégei voltak Nagy Lászlóval. Sebő így emlékezett alakjára: „Költő barátaink egyik leghűségesebbje Szécsi Margit volt, aki leginkább csendes megfigyelőként, de igen gyakran vendégeskedett a klubunkban. Szerette hallgatni az énekelt verseket, köztük a sajátjait is.”
A háromszoros József Attila-díjas költő 1990 novemberében hunyt el, egykori zuglói lakóháza falán 1992-ben állították fel Nagy Lászlóval közös emléktábláját.
A pedagógia nagyasszonya
Radák Olga legendás tanár és igazgató alakja egybeforrott az Erzsébet Nőiskolával, a Teleki Blanka Gimnázium elődjével. Emlékét és nevét ma is őrzi a végzős telekis diákok között évente kiosztott, közösségi munkáért járó díj.
A Torontál vármegyei Partoson született 1890-ben. Szegény családból származott, ezért kisiskolás korától korrepetálásokat vállalt, hogy tanulhasson. A budapesti Erzsébet Nőiskola polgári iskolai tanítónőképző intézet nyelv- és történettudományi szakcsoportját jeles eredménnyel végezte el. Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett oklevelet pedagógia–filozófia szakon, majd ugyanitt doktorált. Tanári működését 1913-ban az akkori Erzsébet Nőiskola felső tagozatához beosztott nevelőnői minőségben kezdte. 1917-ben nevezték ki a budapesti Csalogány utcai tanítóképző vezető tanárává. 1923-ban az Erzsébet Nőiskola épületében működő tanárképző főiskolára került. Amikor ezt az intézményt 1928-ban Szegedre helyezték, ő maradt szeretett alma materében immár igazgatóként.
Szigorú, de melegszívű pedagógus volt
Néhány év alatt heroikus munkával, olykor a minisztériummal vívott kemény harcok árán újjászervezte az iskolát. Nyolcosztályos, nyelvtagozatos leánylíceumot, azaz gimnáziumot alapított, és megszervezte a bentlakó diákok internátusát is, ahol kétszáz növendéket tudtak fogadni. Az 1930-as évekre a tanulók létszáma 600 fölé emelkedett, ezzel egyidejűleg az iskolai közösségi élet is fellendült. Sportkör, önképzőkör, gyorsírókör alakult, ifjúsági vöröskeresztes csoport működött az iskola falain belül. Igazgatósága alatt indult az Erzsébetesek Lapja című diákújság, és kezdeményezésére alakult meg 1930-ban az Erzsébet Nőiskola Volt Növendékeinek Egyesülete. Vezetése idején az iskola a diákok második otthonává vált. Újjáépítették az ebédlőt, kézimunkaszobát, zeneszobát alakítottak ki. A fehérre meszelt falakat a diákok rajzai, magyar irodalmi művek és népmesék illusztrációi díszítették. Radák Olga elméleti pedagógiai munkássága is jelentős: rendszeresen publikált szakcikkeket, állandó előadója volt a Magyar Pedagógiai Társaságnak.
A kortársak visszaemlékezései szerint Olga néni következetes, szigorú, de melegszívű pedagógus volt. Büntetni nem szeretett, többre értékelte a belátást és az őszinte megbánást. Hitt a szelíd ösztönzés, motiválás erejében.
Élete teljében, karrierje csúcsán támadta meg a gyilkos kór, 1943-ban halt meg. 2023-ban Zugló önkormányzata közterületet nevezett el Rákosfalván az Erzsébet Nőiskola hajdani legendás igazgatójáról.
