Terike ugyan nem Zuglóban látta meg a napvilágot 1935. október elsején, hanem Tapolcán, de közel hatvan éve él a kerületben. Születésnapján Rózsa András, Zugló polgármestere köszöntötte fel a szépkorú hölgyet egy oklevéllel és tortával.

Eleinte nagyon kopár volt a környék a Táborhely utcában, haragudtam is Zuglóra kezdetben, mesélte Terike, aki albérletből a férjével költözött abba a társasházba, ahol a mai napig él.

„Nem volt egy fa, egy bokor sem. Messzebbre kellett menni a pici közértig is, aminél olyan sor állt, hogy sötét lett, mire hazaindultam. Viszont a sötétben nehezen találtam haza az egyforma házak között. A nagyobbik unokám, aki 25 éves a napokban mondta, hogy „Mama tudod, hogy ez a legjobb lakótelep itt Budapesten. Van külön, központi parkolója, tele van fákkal.” Ennyit változott hatvan év alatt a környék.”

Terikének két lánya van, négy unokája és öt dédunokája. Harminc éve veszítette el a férjét.

„Zuglót akkor szerettem meg, amikor megtudtam, merre van a Bosnyák téri piac, ott volt mellette a templom. A szüleim vallásosok voltak, öt gyermeket neveltek fel, én voltam a sorban a negyedik. De már csak én élek.”

A beszélgetésből kiderült, hogy bár van némi nézeteltérése a szomszédjával, a családja nagy szeretettel, odafigyeléssel veszi körül.  A múltra visszatekintve nagyon szép emlékei vannak szülővárosáról, Tapolcáról annak ellenére, hogy ott élte át gyerekként a háborút, majd arra is emlékezett, hogy a Szent György-hegyi nagy szőlőbirtokukat le kellett adniuk a téesznek, sokáig senki nem művelte. Később visszakapták a területet. Budapestre ápolónő képzésre került fel, azonnal felvették, és kollégiumi szobát is kapott. Hamarosan csecsemős nővérként helyezkedett el az Üllői úti klinikán, de egy idő után a hétvégi munkák nagyon elfárasztották, majd egy bölcsődében helyezkedett el, de a lába nem bírta a terhelést, így végül egy barátja biztatására otthagyta ezt az állást, és a Magyar Nemzeti Bankban főpénztárosi állást vállalt, onnan ment nyugdíjba. Ahogy haladt előre az élet, a férje halála után már nem választott magának társat, de a család betöltötte az életét. Külföldre a lánya családjával utazott.

Manapság már napközben kicsit szédül, így inkább vasárnap reggelente jár a Bosnyák téri templom miséjére.

A hosszú élet titkát úgy foglalta össze, hogy ne csak testileg legyen egy ember egészséges, hanem lelkileg is.

„Ne legyen bennünk fölöslegesen a feszültség, ne gondoljunk az életre nehézségként. Legyünk az emberekhez barátságosak, ha barátságos velem valaki, ahhoz barátsággal fordulok. Emberek maradjunk a körülményektől függetlenül” – mondta Terike.