Sebestyénné Farkas Ilona idén három jubileumra készül: egykori iskolája, a Hunyadi János Ének-zenei, Nyelvi Általános Iskola a hetvenedik, a szülőföldjén, Békésben általa alapított Békés-tarhosi Zenei Napok az ötvenedik, míg a 2006-ban létrehozott hunyadis Véndiák kórus a huszadik évfordulóját ünnepeli. A 92 esztendős zenetanár Kodály Zoltán utolsó még élő tanítványaként készül a nagy feladatokra.

2006. november 5-én volt 80 éve, hogy a vallási és közoktatásügyi minisztériumban aláírták a Magyar Állami Énekiskolát létesítő rendeletet. Az intézményt Gulyás György, a debreceni Dóczi Tanítóképző lelkes tanára álmodta meg azzal a céllal, hogy a falusi tehetségeket felkutassa és felkarolja. Az ötletet Kodály Zoltán nem támogatta, szerinte ugyanis „Sivatagban nem lehet zeneiskolát felépíteni”, ráadásul a „paraszti élet nem kedvez a zeneszerszámok használatának sem”. Keresztury Dezső, akkori kultuszminiszter próbálta a kétszeres Kossuth-díjas Kodályt meggyőzni, de észérvekkel neki sem sikerült. Mivel Békés városa felajánlotta a tulajdonában levő Wenckheim kastélyt az énekiskola létrehozására, 1947. januárjában megkezdődhetett a tanítás. Az első gyerekcsapatot szánnal hozták az intézménybe. Kodály 1950. júniusában látogatott meg bennünket. Mindnyájunkat levizsgáztatott, majd azt írta az iskola emlékkönyvébe, hogy „Tarhos nagy jövő előtt áll”.

1953 tavaszán nyílt hétvégét rendezett a konzervatórium. A tarhosi delegációban Farkas Ilona is helyet kapott. A békési fiatalok a 18-as teremben rendezett szolfézsversenyre ültek be, ahol az akadémistáknak Bartók Béla „Senkim a világon” című kórusművét kellett szolmizálva lapról olvasniuk. A feladat nehéz volt, ám a tarhosi gyerekek játszva megoldották volna. Kérték is Gulyás tanár urat, hogy nevezze be őket is a versenyre, de mivel az írásbeli fordulóból kimaradtak, a szóbeli versenybe már nem tudtak bekapcsolódni.

„Kodály nem felejtette el a kérésünket, és nem sokkal később, Tarhoson, ahova egy zenepavilon avatására hívták, mindnyájunknak lediktálta ugyanazokat a feladatokat, amelyeket az akadémistáknak is feladott. Kettőnknek sikerült hibátlanul megoldania. A tanár úr akkor (május 1. volt) úgy vált el tőlem, hogy „Szeptemberben találkozunk a Zeneakadémián”.”

Hát így kezdődött Mona néni (zenei körökben csak így ismerik őt) pályafutása. És úgy folytatódott, ahogy azt egykoron Kodály Zoltánnak megígérte: tanítással.

„Arra vagyok a legbüszkébb, hogy ahol megfordultam, ott mindig dal fakadt a nyomomban. Így volt ez a Hunyadiban, ahol 25 évig tanítottam, és ahol sikerült megalapoznom a zenei képzést, majd így volt Tarhoson is, ahol tíz év után öt kórust hagytam magam mögött, és így történt 2006-ban, a zuglói iskola ötvenedik évfordulóján is, melyen megalapítottam a Véndiák kórust. Ez a kórus azóta is létezik, pedig a tagok velem öregszenek (sajnos, már öten el is távoztak közülük), de mind a mai napig velem töltik a péntek estéiket az iskolában.”

A kiváló zenetanár a zenetörténészek szerint „nemzeti kincsnek” számít, mert ő az utolsó, akinek még közös élményei lehettek a nagy Kodály Zoltánnal. Erről, valamint a pályafutásáról hamarosan egy komolyabb interjú (esetleg könyv is) készül. Melyben valószínűleg szó esik majd Mona néni egyik gyermekéről is (aki egykor maga is hunyadis diák volt).

„Sebestyén Márta az én elsőszülött leányom. Kodály azt vallotta, hogy a zenei nevelést kilenc hónappal a születés előtt kell elkezdeni. Nos, Mártára tökéletesen igaz volt ez a képlet, hisz még javában a Bartók Kollégiumban laktam, amikor terhes lettem, és szülni is onnan mentem. A Százados úti szoba-konyhás lakásunkat is Kodály segítségével kaptuk, és akadémiai társaim segítettek azt rendbe hozni. Mártát sohasem kellett tanítani, ő egy „vadon nőtt virág volt”. 1967-ben nyert egy népdalversenyt, és ajándékképen egy magyar népzenei lemezt kapott. Ezen volt egy dal, amit a moldvai csángó Anna néni énekelt. Márta rongyosra hallgatta a lemezt, és véleményem szerint azért lett belőle világhírű énekes (Kossuth-díjas, Príma Primissima-díjas énekes, aki a többszörös Oscar-díjas Angol beteg című filmben és a Grammy-díjjal jutalmazott Deep Forest világzene albumán is énekelt), mert egész életében annak a nívónak akart megfelelni, amit Anna néni (és még sok csángó vagy erdélyi énekes) képviselt.”

Az idei esztendőben tehát hármas jubileumra készül Mona néni, aki mind a mai napig töretlen lendülettel és lelkesedéssel végzi a munkáját. Mint ahogy Szent Ágostontól véve mondani szokta „Aki belül lángol, az másokat is gyújtani tud!” És ezt ő közel 75 éve már naponta bizonyítja.