Zugló kertvárosában dr. Kormos-Deák Sándorné (Csoszánszki Irén) nemrég a kilencvenedik születésnapját ünnepelte. Az önkormányzat nevében Rózsa András polgármester személyesen köszöntötte a jubiláló szépkorú hölgyet.

„Tudja, mért vagyok Kormos-Deák?” – kérdezte Irénke néni. „Mert Balaton községben, ahol a férjem felnőtt, szinte mindenkit Kormosnak neveztek. És, hogy meg lehessen különböztetni a sok Kormost, minden férfi választott magának egy középső nevet is. Az én férjem Kormos-Deák lett.”

Irénke néni azonban nemcsak nevet, hanem egy boldog házasságot és mellette pedig világra való kitekintést is kapott néhai férjétől. Dr. Kormos-Deák Sándor ugyanis külügyi akadémiát, diplomataképzőt végzett, és élete jelentős részét külföldön kiküldetésben töltötte. Mivel Irénke néni már korán – fél évvel az érettségi előtt – férjhez ment hozzá, házastársaként követhette őt a nemzetközi szolgálati helyekre. A pár 1954-56 között Washingtonban tartózkodott, majd kétszer ötéves ciklusban Indiában, egy-egy ciklusban pedig Indonéziában és Hollandiában éltek. A fiuk az amerikai fővárosban, a lányuk pedig Indiában született.

„Én mindig is tanító szerettem volna lenni. Ezért a férjemet első útjára csak késve követtem, mert előbb még le akartam érettségizni a jászberényi Zirzen Janka Tanítóképzőben. Majd Amerikából hazatérve a tanítói képesítést is megszereztem, így minden kiküldetés között tanítottam is. Előbb Pesterzsébeten, majd 1972-től az Újvidék téri, ma Zuglói Móra Ferenc Általános Iskolában, mely alapító tantestületének tagja voltam.

Az egykori tanító meghatódva mesélt legelső osztálya diákjairól, akiket harmadikos koruktól taníthatotta , és akik nem felejtették el őt, mert ötven év elteltével is meghívták az osztálytalálkozójukra. Sajnos azonban az idős tanító néni már csak néhány volt diákjával találkozhatott személyesen, a többség vagy elhunyt, vagy nem tudtak kapcsolatba lépni velük.

„1972-ben költöztünk Zuglóba. A jelenlegi lakásunk két, szomszédos Kádár-kocka családi ház helyére épült háromemeletes társasházban található. De szép helyen van, közel a Rákos-patak, ahova én naponta ki szoktam sétálni. Így próbálom megőrizni a kondíciómat.”

Irénke néni a családjára a legbüszkébb: a két gyerekére, öt unokájára és hét dédunokájára, akik közül a legkisebb még alig nyolchónapos, és az unokái közül a legfiatalabb ezen a nyáron tartja az esküvőjét az angliai Bristolban, mely eseményre természetesen elvárja a nagymamát is. Egy ilyen úthoz pedig szükség van a jó kondícióra. De a legbüszkébb arra lehet, hogy neki köszönhetően többen is örökölték a pedagógusvénát a családjából. A lánya maga is tanár, az egyik unokája pedig óvodapedagógus lett, és a házasodni készülő unokája is egy angliai pedagógust választott párjául.