Olyan töltést építettünk, ami kibírja az árvízi védekezést is – mondta viccesen kollégáinak Litauszki István, amikor – véleményük szerint – dilettánsok kezdtek el védekezni. Kilencvenedik születésnapja alkalmából látogatta meg a kerület polgármestere. Rózsa András az ünnepelt kedvenc tortájával és borral köszöntötte István bácsit.
Korán, 12 évesen kollégiumba került, ott tanulta meg a szigort, megszokta a rendet, a fegyelmet, talán ezért tudott embereket irányítani, végül a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vízkárelhárítási főosztályvezető helyettesekén vonult nyugdíjba 64 évesen, de 70 éves koráig dolgozott.
„Sosem voltam párttag, mégis megtartottak a beosztásaimban, voltam osztályvezető, főosztályvezető is” – újságolta és büszkén mutatta a szakkönyveket, amiknek szerzője, főszerkesztője volt.
Litauszki István hat éve vesztette el feleségét, akivel 60 évig éltek házasságban, két gyerekük született. Az ünnepelt unokája és dédunokája Angliában él, talán ezért is, István bácsi – bár nem szereti – remekül használja az okostelefont és a tabletet. Viszont a televízióban már csak a snooker és a kerékpárverseny szórakoztatja, mert mint megtudtuk, a rendszerváltás óta nem néz tévéhíradót ugyanis utálta a bemondók hanglejtését.
A vasdiplomás vízépítő szakmérnök és családja 1970-ben költözött Zuglóba, s bár sokszor lett volna lehetősége elköltözni a városrészből, mégsem tette, mert szereti a kerületet. A hosszú élet titkát ugyan nem tudja, de azt elárulta, hogy nem gondolkodik ezen, egyszerűen csak él, bölcselkedni nem tud.
