A 94 esztendős dr. Burkus Ferencet és a 89 éves dr. Burkus Ferencné Volkova Nyinát (az y-t elhagyva használja a nevét) köszöntötte Rózsa András polgármester február utolsó napjaiban. A személyes köszöntést ezúttal azonban nem az ünnepeltek életkora, hanem az együttlétük évfordulója indokolta. Dr. Burkus Ferenc és Nina ugyanis pontosan hetven esztendeje kötött házasságot, és azóta is hűek maradtak esküjükhöz, azaz jóban és rosszban támogatták egymást.

„A rosszból mostanában alaposan kijut nekünk” – mondta Volkova asszony, aki a Szovjetunió ukrán részén, Harkovban született, majd az unió szétesése után ukrán állampolgár lett, de már hivatalosan is magyarként kénytelen figyelemmel követni, amint az ellenséges erők szülőhazáját lerombolják. „Még mindig vannak kint rokonaim és ismerőseim, akiket féltenem kell, és akiknek elképzelhetetlenül szörnyű borzalmakat kell átélniük.”

Ferenc és Nina az 50-es évek első felében Harkovban ismerkedtek meg. A városban több egyetem volt, ahova előszeretettel küldtek magyar diákokat is.

„A győri Révai Miklós Gimnáziumban érettségiztem, és onnan választottak ki engem, majd küldtek a Szovjetunióba. Az ottani műszaki egyetemen szereztem gépészmérnöki diplomát. Akkor még nem tudtam, hogy a rektorhelyettesünk Nina édesapja volt.”

Volkova Nina egy másik egyetemre járt, de ezek között az intézmények között állandó kapcsolat volt, így egy közös rendezvényen találkoztak, melyből hamar szerelem lett.

„Döntenem kellett, vagy maradok Harkovban, vagy feladom a hazámat, és Ferivel Magyarországra költözöm. Ez utóbbit választottam, de nem volt olyan egyszerű, majd fél évbe tellett, mígnem Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke megadta az engedélyt a házasságra, időbe tellett az átvilágítás.”

Dr. Burkus Ferenc első munkahelye a zuglói KÖZGÉP Vállalat volt. Az élet aztán úgy hozta, hogy évtizedekkel később pont egy olyan zuglói lakásba költözhetett, melynek erkélyéről az egykori irodájára láthatott rá.

„A fő munkahelyem az UVATERV (Út- és Vasúttervező Vállalat) volt, amellyel rendkívül fontos munkákat végeztünk. Többek között az első magyar sztrádát (M7-t), a ferihegyi repülőteret és a 2-es metrót is mi építettük, de Németországtól Egyiptomon keresztül egészen Japánig foglalkoztattak bennünket.”

Ninanak és Ferencnek az évek során két gyermeke és három unokája született. A lányuk immár 23 éve Brüsszelben él, és az Európai Bizottságnak dolgozik. Egyik unokájuk Manchesterben telepedett le, a másik viszont a Külügyminisztérium megbízásából Cipruson állomásozik.

„Hogy mi volt ennek a hetven évnek a titka? A megértés, az előre tervezés, illetve a problémák közös megoldása. Azt hiszem, ez tartott össze bennünket”– mondták szinte egyszerre, a legnagyobb összhangban egymással.