Zsigmondy Vilmos bányamérnök 1878 januárjában fakasztott termálvizet a mai Hősök terén, a Hősök emlékköve és a millenniumi oszlop között. A városvezetés a víz hasznosítására a Városligeti tó Nádor-szigetén álló épületet átalakíttatta és 1881 nyarán Artézi fürdő néven ideiglenes gyógyfürdőt nyitott. A szépen jövedelmező intézmény rendkívül népszerű volt a gyógyulni vágyók körében, kibővítésére már 1884-ben elkészültek a tervek, azonban pénz hiányában az építkezés csak 1909-ben indult meg. Az új létesítmény Széchenyi gyógyfürdő néven 1913-ban nyitotta meg kapuit.
Zsigmondy Vilmos 1868 novemberében kezdett artézi kutat fúrni a városligeti Köröndön a Sugárút (ma Andrássy út) tengelyében. Tízévi munka után, 1878 januárjában érte el a 971 méteres mélységet, ahonnan 74 C-fokos vizet fakasztott, amelyről Molnár János fővárosi vegyész azt állapította meg, hogy összetétele sokban megegyezik gyógyhatásáról közismert budai források vizével.
A mérnöki hivatal terve
A napi egymillió liter gyógyvizet adó kút hasznosítására a főváros vezetése minél előbb fürdőt szeretett volna létesíteni. Ezt leggyorsabban a Nádor-szigeten lévő nyaraló és kertészlak felhasználásával lehetett megoldani.
A fővárosi közegészségügyi bizottmány 1878 júliusában azt javasolta, hogy a Nádor-szigeten levő fővárosi tulajdonú épületeket alakíttassák át ideiglenes fürdőházzá. A testület egyúttal azt is kezdeményezte, hogy a Rákos-patak vizét vezessék a Városligeti tóba, mert így megszűnik annak levegőt rontó, bűzös kigőzölgése.
A mérnöki hivatal 1880 júniusára készítette el az fürdőépület terveit, amelyben összesen 34 fürdőkád elhelyezése szerepelt. A tervezet szerint a földszintre 4 kőfürdő, 4 márványkádfürdő és 14 porcellán-kádfürdő, míg az első emeletre 12 horganykádfürdő került. Minden fürdőszobát zuhannyal és szellőztetővel is elláttak. Az épület fűtésére a mérnöki hivatal kályhákat javasolt, mert a meleg vizes rendszer 8200 forint többletköltséggel járt volna.
A Közmunka Tanács 1880. július 1-én hagyta jóvá, hogy a főváros a Nádor-szigeten felépítse a fürdőházat, azonban kikötötte, hogy „a forróvizet szállító csöveket a növények és fák védelme érdekében csak az utak mentén lehet lefektetni.”
Sokba került
A mérnöki hivatal 1880 júliusában pályázatot írt ki a Nádor szigeti fürdő építési munkáinak az elvégzésére, valamint híd- és csatornaépítésre. Az győztes árajánlatok összegzése alapján a beruházás 28 485 forint 57 krajcárba került. Ez az összeg azonban kevésnek bizonyult.
Lampel Hugó főszámvevő elszámolása szerint a költségek 1881 áprilisában már 46 ezer forintra rúgtak és még nem volt kész a beruházás. A leégett kertészlak helyére tervezett melléképület megépítésére még 12 ezer, a fürdő felszerelési tárgyaira pedig további 8000 forint volt szükséges, így a kivitelezés végül 66 ezer forintba került.
Az Artézi fürdő
A Nádor-szigeti létesítményt 1881. július 30-án nyitották meg. Az Artézi fürdőről Gerlóczy Zsigmond és Hankó Vilmos 1891-ben a Budapest fürdői és ásványvizei című munkájában így írt: „A fürdőépület emeletes csinos ház, melynek udvarát néhány terebélyes fa árnyéka védi a nap sugaraitól… A kis fürdőépület emeletén üvegezett födött folyosóról juthatni a lakószobákba. Bennlakó vendégek számára 6 szép tágas szoba, továbbá újságokkal gazdagon ellátott társalgóterem áll rendelkezésre. A szobaárak nagyon mérsékeltek. Egy szoba ára egy személyre naponkint 1 forint 50 krajcár, minden további ágy 50 krajcárral több. Takarítási díj egy szoba után, tekintet nélkül a személyek számára, 30 krajcár.
Az épület földszinti részén 20 fürdőszoba van; az épület hátsórészében találjuk a társasfürdőt, mely egyszerre 20-25 személyt fogadhat be; a társasfürdőt délelőtt férfiak, délután nők használják. A társasfürdő használatáért személyenkint 30 krajcár fizetendő, bérletben hat darabonkint váltva a jegyeket, egy-egy fürdésre csak 20 krajcár esik. Az egyes fürdőszobákban a kádak porcellánból, carrarai márványból és vörös-márványból készültek. Ezekben a fürdés – hat darabonkint váltott bérletjegyekkel – 50 krajcárba kerül.”
Gyors megtérülés
Az Artézi fürdő első három évének pénzügyi eredménye rendkívül biztató volt. 1881-ben, a megnyitástól év végéig 7626 forint, 1882-ben éves szinten 25 824 forint, míg 1883-ban az összesen 30 794 forint volt a bevétel. 1884 első felében a nyereség 15 822 forint volt. A beruházás tehát nem teljesen három év alatt meghozta az árát.
A Nádor-szigeti fürdő rendkívül népszerű volt a pestiek körében, 1899. október 27-én a pénzügyi és gazdasági bizottság ülésén Császár Jenő az artézi fürdő kibővítését javasolta. Ekkor derült ki dr. Vaszilievits János tanácsnok szavaiból, hogy a fürdő kibővítésével már 1884 óta foglalkozik a főváros vezetése. Czigler Győző műegyetemi tanár már három tervet is készített, amelyek közül az első megvalósítása 1,4 millió, a második egy millió, míg a harmadik 800 ezer forintba kerülne. A pénzügyi helyzet azonban egyik terv megvalósítását sem teszi lehetővé.
Új fürdő épült
A szerény méretű fürdő látogatottsága a huszadik század első évtizedének végére elérte az évi 170 ezer vendéget. Ez a látogatószám és a forrás kapacitásának jobb kihasználása elkerülhetetlenné tette egy modern létesítmény építését. A Fővárosi tanács 1903-ban hagyta jóvá Czigler tervét, amelyet halála után Dvorzsák Ede alakított át az elvárásoknak megfelelően.
Többszöri helyszínmódosítás után a kivitelezés 1909. május 7-én kezdődött meg Schmitterer Jenő művezető építész irányítása alatt a Nádor-szigeten, amely ekkor már nem volt sziget, mert 1896-ban a Millenniumi Földalatti Vasút építésekor feltöltötték a Városligeti tó keleti és északi ágát. 1897-ben pedig a Millenniumi emlékmű építése miatt elbontották a fürdőt tápláló forrás fölé emelt Gloriettét, a kutat pedig Zsigmondy Béla tervei alapján lesüllyesztették.
Az új létesítmény, amelyet addig Artézi fürdőként emlegettek, 1913. június 16-án nyitotta meg kapuit Széchenyi gyógyfürdő néven. Megépítése 3,9 millió aranykoronába került.
