Barcza Gedeon nemzetközi sakknagymester születésének 115. évfordulója alkalmából emléktáblát avattak a Thököly utca 170. számú ház falán szeptember 11-én. Az épületben a mesteredző 1939-től 1986-ban bekövetkezett haláláig élt.
Barcza Gedeon sokszor idézett humoros mondása a következő volt: „A sakkjátszma célja nem a mattadás, hanem a huszárvégjáték!” A kifejezés azt a helyzetet takarja, amikor a sakkjátszma utolsó fázisában a királyokon és a gyalogokon kívül már csak a huszárok vannak a táblán. A huszár mozgási lehetőségeire, vagyis arra, hogy át tud ugrani más bábukat, rövid a lépéstávolsága, képes zárt állások blokkolására vagy az ellenfél gyalogjainak megállítására, építette a huszárvégjátok. A nemzetközi nagymester kiváló pedagógusként oktatta is a sakkot, továbbá számos szakkönyvet írt.
A táblaavatáson Kinisch Andrea társadalmi ügyekért felelős alpolgármester mondott beszédet Zugló Önkormányzatát képviselve.
„Zugló számára fontos, hogy őrizzük azok emlékét, akik gazdagították kerületünk kulturális és sportéletét. Mert egy városrész nemcsak épületekből és utcákból áll. A közösségét az emberek történetei, teljesítménye és emlékezete is formálja.
Kívánom, hogy ez az emléktábla hosszú évtizedeken keresztül őrizze Barcza Gedeon emlékét, és legyen inspiráció mindannyiunk számára. Emlékezzünk rá tisztelettel, és őrizzük meg örökségét a következő generációk számára!”- mondta beszédében az alpolgármester.
Ezután Sipos István, a Magyar Sakkszövetség elnöke, majd Jakobetz László, a Barcza Gedeon Sakk Club alelnöke, végül dr. Liffa Lilla, Barcza Gedeon leszármazottja emlékezett meg a nagymesterről.
Az emléktáblát Zugló Önkormányzata, a Magyar Sakkszövetség és a rokonok állították.
Barcza Gedeon, nyolcszoros magyar sakkbajnok, az 1936-os nem hivatalos sakkolimpia aranyérmese – később a magyar válogatott tagjaként hét hivatalos olimpián ült a tábla mellett – 1911. augusztus 21-én született Kisújszálláson értelmiségi családba. A debreceni egyetem matematika-fizika szakán szerezett középiskolai tanári diplomát. Korán kezdett el sakkozni, 1928-ban vált igazolt játékossá. 1936-ban a nem hivatalos sakkolimpián aranyéremt szerzett, ez tette lehetővé, hogy Budapestre költözzön. Az Egressy úti polgári fiúiskolában kapott állást, 1943-ban igazgató helyettessé nevezték ki. 1941-ben megnősült, szintén pedagógus feleségétől négy gyermeke született. 1945-ben áthelyezték a fővárosi tanács oktatási osztályára, 1951-ben a Népsport majd a Magyar Sakkélet újásgírója lett. 1972-ben vonult nyugdíjba. Ebben az időszakban fogott hozzá a többkötetesre tervezett Magyar Sakktörténet című művéhez, két kötete megjelent, a harmadikat ugyan előkészítette, de már nem tudta befejezni. A sakkozás világbajnokairól írt könyvét németül és franciául is kiadták. Gazdag életművét számos rangos díjjal ismerték el. Nevét sakk sportklubok, valamint a Barcza-megnyitás vagy Barcza-rendszer őrzi.
