Napra pontosan negyven éve, 1986. július 27-én lépett fel a világ egyik legnagyobb zenekara, a Queen együttes a Népstadionban. A hetvenezer néző között e rövid kis cikk szerzője is ott lehetett.

Még ma is felfoghatatlannak tűnik, pedig a rendszerváltás óta a világ leghíresebb zenekarai koncerteztek már Budapesten, hogy miként is kerülhetett 1986-ban a Queen együttes magyar színpadra. Elképzelhető tehát, hogy mekkora eseménynek számíthatott mindez 1986-ban! Aki jegyet tudott szerezni a koncertre, az kiváltságosnak számított. Nekem egy IBUSZ-os ismerős révén sikerült belépőhöz jutnom, így személyesen élhettem át azt a felejthetetlen nyári estét. Korábban még sosem láttam ilyen profi színpadképet, és sosem szembesültem a rockkoncertek showhatásaival. Csak néztem, amint Freddie Mercury fehér nadrágban és fehér trikóban fel-alá rohangál a színpadon. A dalok nagy részét persze már ismertük a rádióból, de ahhoz nem voltunk hozzászokva, hogy egy pályája csúcsán levő zenekart hallgathassunk és nézhessünk élőben. A mi korosztályunk akkor szembesült a nyugati és a tengerentúli rockkoncertek valódi hangulatával. Nekünk akkor még azt is tanulnunk kellett, hogy hogyan éljünk meg és hogyan élvezzünk egy ekkora volumenű eseményt.

A budapesti koncert a Queen életében is mérföldkő volt. Először jártak a vasfüggöny mögött, nem tudták, mi vár rájuk, pontosabban úgy érezhették, küldetést teljesítenek azzal, hogy a nyugati szabad világ üzenetét tolmácsolják az itteni embereknek. Ezért is énekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című magyar népdalt Freddie Mercury a magyar közönségnek, amely nóta gyökeresen másként szólt a világsztár szájából, mint, amihez szokva voltunk.

A Queen 1986-ban a Kind of Magic című albumával turnézott a világban. Ennek volt egyik állomása a zuglói koncert, amely viszont egyetlen kelet-európai helyszínként szerepelt a programsorozatban. Azt már akkor is sejteni lehetett, de azóta sok helyen elhangzott, hogy ezt a koncertet nagyon komoly politikai csatározások és alkuk előzték meg. A szervezőknek minden trükköt be kellett vetniük annak érdekében, hogy a világhírű brit együttest elhozhassák a magyar fővárosba. A legnagyobb ellenzője a programnak az Országos Rendező Iroda (ORI) volt, amely szervezet a könnyűzenei koncertek szervezésével foglalkozott. Szerintük egy Queen együttes a magyar gazdaságnak túl sokba kerülne, a programmal járó infrastruktúra pedig meghaladná a hazai koncertszervezők erejét. Szerencsére azonban a Központi Pártbizottságban akadtak támogatói a történelmi koncertnek, amely 1986. július 27-én meg tudott valósulni. És amely koncertből aztán Live in Budapest címmel film is készült, melyet a szintén zuglói kötődésű MAFILM forgatott. A negyven évvel ezelőtti esemény kulisszatitkai közé tartozik, hogy e nélkül a film nélkül koncert sem valósulhatott volna meg. A videó ugyanis olyan reklámértékkel bírt még a Queen számára is, hogy belementek a szokásosnál alacsonyabb fellépési díjba.

Az 1986-os koncert mindenkinek jó volt, az együttesnek azért, mert először jöhetett át a vasfüggönyön, a magyar embereknek, mert élőben láthatták és hallhatták ezt a zenei csodát, a magyar politikának pedig azért, mert ezzel az eseménnyel a kommunizmus nyitottságát bizonyíthatta a nagyvilág felé. És persze nekem is jó volt, mert Freddiéktől 19 évesen egy olyan kulturális élményt kaptam, amely későbbi életemet, zenei ízlésemet és a művészet iránti fogékonyságomat is meghatározta.