A Városliget képét több mint fél évszázadon át meghatározó épület a mai városligeti nagy réten, a későbbi Petőfi Csarnok helyén állt. Ulrich Keresztély bécsi építész, a Boráros téri egykori Elevátorház tervezője és Kohn János, a Schlick–gyár munkatársának elgondolása szerint épült.
Az Iparcsarnok az 1885-ben megrendezett Országos Általános Kiállítás monumentális, központi építménye volt. Elhelyezésére a pestiek által csak Blondin térnek hívott vizenyős rétet választották, itt ugyanis nem kellett sok fát kivágni. Hatalmas, neoreneszánsz stílusban készült kupolás épület volt, négy, diadalkapura emlékeztető bejárattal. A saroképületek téglából és kőből, az összeköttetések vasból és üvegből épültek. A kupolát a magyar korona, az egyes bejáratokat a magyar címer díszítette. A főbejárat fölött Hungária páncélos, pajzsos szobra állt, mellette kétoldalt a műipart és kereskedelmet megszemélyesítő nőalakok. Hungária babérkoszorút nyújtott a műiparnak, a kereskedelmet pajzsával védelmezte. A következő, több mint fél évszázad során fontos funkciót betöltő csarnok alapterülete 14 000 négyzetméter volt.
Az 1885-ös kiállítás alkalmával az Iparcsarnokban került bemutatásra valamennyi iparművészeti tárgy: a bútor- és lakberendező ipar remekei, a fonó- és szövőipar termékei. A papíripar csoportjában kapott helyet a könyvkötészet, a sokszorosító művészet. A vas- és fémipari csoportban pedig a műlakatosság, rézművesség, kardművesség, lámpagyártás tárgyait, finomabb fémipari cikkeket lehetett megtekinteni. Külön csoportot képezett az agyag- és üvegipar, az arany- és ezüstműves portékák, ékszerek, apróáru és a díszműipar munkái.
Több elképzelés született a hasznosítására
A kiállítás bezárása után felmerült, hogy a világ klasszikus műalkotásairól készült gipszmásolatokat helyezzenek el benne. Hoitsy Pál országgyűlési képviselő az egész csarnokot téli kertté kívánta átalakíttatni, ahol lábadozó betegek enyhet találhatnak a téli zord időjárásban. Végül megszületett a döntés: az Iparcsarnok a Kereskedelmi Múzeum otthona lett. 1893-ban az első magyar idegenforgalmi lap, a Budapesti Látogatók Lapja a Nemzeti Múzeum után a második legjelentősebb kiállítóhelyként említi: „Ne sajnáljuk az utat a kereskedelmi múzeumba sem, a hol tetszetős csoportokban képet nyerünk Magyarország iparáról, és kereskedelméről, mely ma már tért hódít magának a közel keleten és a távolabbi külföldön is.”
A múzeum 1894-ben az Iparcsarnok bővítése miatt átmenetileg elköltözött. Az 1896-os nagy Ezredéves Kiállításon a bútor-, szövő- és anyagipari termékek bemutatóhelye és a rendezvény reprezentatív központja volt. Ekkor épült meg a csarnok előtti elegáns korzó díszkerttel, világító szökőkúttal. A kiállítás után 1897-ben visszaköltözött a Kereskedelmi Múzeum, augusztus 5-én nyílt meg állandó kiállítása és itt működött 1905-ös kiköltözéséig.
Ezután egy ideig a mai Néprajzi Múzeum ősét, a Néprajzi Tár anyagát helyezték el benne, de a kiállítótér szűknek bizonyult, ezért a csarnok ismét funkciót váltott: számos időszaki – főleg ipari – kiállítás helyszíne lett, volt itt papíráru, automobil és cukrászipari kiállítás is. 1907-ben hadirepülő kiállítást, a Budapesti Nemzetközi Vásár létrejötte után, 1927-ben reklámkiállítást tartottak az épületben. Érdekesség, hogy 1930-ban itt rendezték meg az ökölvívó Európa-bajnokságot. Télen állandó bútorkiállítást, évente május elején Tavaszi Nemzetközi Árumintavásárt, ősszel pedig az Országos Mezőgazdasági Kiállítást szerveztek a falai között.
A II. világháború után nem építették újjá
Az Iparcsarnok a II. világháború során súlyosan megrongálódott, a teljes tetőszerkezete és a kupola is kiégett, ezért lebontották.
Az épület másodvirágzását akkor élte, amikor a Városligetben működő Budapesti Nemzetközi Vásár egyik pavilonja épült újjá a helyén az Iparcsarnok alapjainak felhasználásával. Ez volt a BNV V. sz. pavilonja, a Petőfi Csarnok. A részben tömör tégla, részben üvegfalas csarnok rohammunkában épült, ennek voltak köszönhetőek az épület szerkezetében fellelhető centiméteres pontatlanságok. Miután a BNV elköltözött a Ligetből, az építményt már nem bontották le. Hasznosítására számos elképzelés született, ennek ellenére hosszú évekig bútorraktárként funkcionált, majd átalakítva és megújítva, 1985-ben földszintjén megnyílt a Petőfi Csarnok fővárosi szabadidőközpont, emeleti részén pedig a Műszaki és Közlekedési Múzeum repüléstörténeti kiállítása.
